Egy csodálatos nyaralás Egyiptomban
Imádom a nyarat! A kedvenc évszakom. Nyáron a szabadidőm legjavát vízpart mellett szeretem tölteni. Strand, tó, tenger…mindegy, csak fürödni lehessen. Bár a vízben nem sok időt töltök, épp csak megmártózom és lehűtöm magam mikor már nem bírom tovább a forróságot a napon. Néhány percnél nem maradok többet a vízben, mert nagyon hamar elkezdek fázni.
A párom a strandolás nagy részét az árnyékban tölti és a vízben akár óra hosszat is elüldögél. Többnyire együtt megyünk be a vízbe, de kifelé legtöbbször egyedül jövök. Ezért sokszor az az érzésem van, hiába mentünk együtt a strandra, mintha egyedül lennék. Főleg mikor a nap folyamatosan vándorol és én vándorlok vele együtt, húzom a plédet odébb, újra és újra, szinte bejárom így az egész strandot. 🤣 Aztán délután, mikor már nincs több árnyékmentes hely, visszamegyek a páromhoz. Akkor kicsit kártyázunk, társasjátékozunk még mielőtt hazaindulunk.
A nyárban leginkább a nyaralást szeretem, amúgy is imádok utazni, nemhogy még egy csodálatosan szép helyen egy egész hetet eltölteni. Az évi vakáció helyének kiválasztása mindig hosszas gondolkodással jár. Hova utazzunk idén, abban az időpontban mikor szabadságunk van, az idő is szuper legyen (ez leginkább nekem fontos, én imádom a hőséget, a párom nem igazán) amit meg is tudunk fizetni?
Keresünk az interneten, érdeklődünk az utazási irodában, megnézzük a hotelről, nyaralóhelyről rendelkezésre álló képeket, a vendégek véleményeit és alaposan mérlegelünk. Életem párjának vannak bizonyos kikötései, ilyenek például, hogy a hotel ne legyen túl nagy, mert akkor túl sok benne a nyaraló vendég, ne legyen messze a reptértől, tehát ne kelljen még órákat utazni busszal, autóval miután leszálltunk, ne legyen túl meleg-ki is jelentette, hogy nem megy Dubaiba, legalábbis nyáron nem 🙄 és a hotelnek direkt strandja legyen.
Nekem csak egyetlen, hogy nagyon meleg legyen és ne essen az eső. Mennyire idegesítő, mikor végre az ember eljut nyaralni és a szobában kell üldögélni pár napot, mert odakint szakad az eső. Sajnos volt már ilyen élményem. Engem már az is kiborít, ha csak felhős az ég.
Hová menjünk idén nyaralni?
2016 nyarán ismét szabadságot terveztünk, de szeptember közepén tudtunk utazni. Görögország ilyenkor már nem elég meleg -nekem, a szigetei túl drágák voltak, Horvátországban és Spanyolban már voltam, Bulgária…hm, nem tudom, annyira nem vágyom.
Tovább keresgéltünk. Törökország és Egyiptom ekkor nagyon olcsó volt, legalábbis a többi országhoz képest amik szóba jöhettek nálunk. Ráadásul ezért az árért all inclusive ellátást kínáltak. Bementünk egy közeli utazási irodába érdeklődni. Ott a hölgy azt mondta, ez a két ország, ahova pillanatnyilag senki nem akar utazni.
Törökországban ekkor volt a katonai puccskísérlet, Egyiptom pedig…hát, mindenki fél a terrortámadások miatt. Indítanak utakat, mert jelenleg nincs semmiféle veszély, eddig minden utas épségben hazatért, mégis nagyon kevesen merészkednek mostanában az egyiptomi területre, amiért előző évben egy orosz utasszállító repülőgépet Sarm es-Sejk felett felrobbantottak. Az ottani repülőteret teljesen bezárták, és ahova nyaralásokat indítanak azok biztonságos területek.
A következő napokban informálódtam az interneten és azoktól az ismerőseimtől is, akik voltak már a közelmúltban Egyiptomban. A magyar konzulátus weboldalán sok hasznos információ található, mire kell felkészülni, mire kell odafigyelni aki Egyiptomba szándékozik utazni. Ott megtudtam, hogy a Sínai-félsziget északi és középső területei az utazásra nem javasolt területek közé tartozik. Minden tengerparti üdülőhely azonban biztonságos, Hurghada, Sharm es-Sejk, Marsa Alam városait kiemelten védelmezik.
Akkor most mi legyen? Én félek. A párom szerint bárhol érhet terrortámadás, nem kell ahhoz Egyiptomba utazni. A tőlünk körülbelül 130 km-re lévő Münchenben Július 22-én kilenc embert lőtt agyon egy ámokfutó az Olympia bevásárló központban. Szerinte ezzel az erővel otthon kell maradni, és az utcára sem kell kimenni többé.
A következő napokban az ismerősöktől is jöttek a különböző pro és kontra érvek, akik voltak már Egyiptomba ők nagyon jól érezték magukat, szerintük menjünk nyugodtan, azok pedig akik még nem voltak, sorra küldözgették az internetről gyorsan begyűjtött híreket a különböző terrortámadásokról. Köszi a segítséget gondoltam, hát nem lettem okosabb. Világos, ezt magunknak kell eldönteni. Egyiptomot mindig is különlegesnek és misztikusnak tartottam, és régi vágyam volt a piramisok hazájába eljutni. Most itt a lehetőség, hát éljünk vele. Utazzunk a varázslatos Egyiptomba.
A várva várt nap
Azon a bizonyos szeptemberi reggelen korán és izgatottan ébredtem. Holott már minden össze volt csomagolva és a gép is csak délután három óra körül indult, nem tudtam tovább aludni. A salzburgi repülőérről indultunk és körülbelül három óra repülés után megérkeztünk a napfényes Egyiptomba…napfény mondjuk nem volt, mert itt már délután hat órakor sötét van. A naplemente viszont csodálatos volt, ahogy Egyiptom légtere felé érkeztünk, egyre csak sötétebb és sötétebb lett, már a repülőn is szép naplemente fotókat készítettünk.
A hurghadai repülőtéren szálltunk le. Az ellenőrző vizsgálat simán és gyorsan zajlott, majd odakint már várt ránk a hotelbe szállító kisbusz. A hotel a Hurghadától 260 km-re Marsa Alam városában volt, ez majdnem három órás utazást jelentett…hm, bocsi drágám. 🤣 Mikor megtudtam, hogy mi ketten vagyunk az egyetlen utasok a buszon, nem kimondottan örültem.
A félelem azért még bennem volt és ez a hotelbe vezető utazás közben erősödött. Egész úton korom sötét volt, hiába néztem ki a busz ablakán, semmit sem láttam. A sofőr véleményem szerint túl gyorsan vezettet, az autóút hepehupás volt…még hogy Magyarországon rosszak az utak! A buszvezető mellett egy másik arab férfi ült. A két úriember végig beszélgetett, természetesen egyiptomi arabul, és néha nem tudtam, csak beszélgetnek vagy veszekednek…vagy éppen azon tanakodnak, hol adjanak el bennünket🤣. Komolyan mondom, ilyen gondolataim voltak.
Néha meg is álltunk, kihelyezett kontroll állomások voltak útközben, fegyveres katonák álltak az út mentén, és miután a buszvezetővel pár szót váltottak, tovább engedtek bennünket. Útközben tartottunk egy rövid szünetet, majd körülbelül három óra múlva, este valamivel 22 óra előtt érkeztünk a hotelbe.
The Palace Port Ghalib Hotel
A 300 szobás öt csillagos szálloda a Vörös -tenger vizeire és Port Ghalib nemzetközi kikötőire néz. A vendégeket az elegáns előcsarnokban található recepció fogadja. A szokásos bejelentkezési formaságok után az udvarias szállodai alkalmazott felvezetett minket a szobánkba. Mivel a vacsoraidő már elmúlt de mi éhesek voltunk, készítettek a számunkra szendvicseket, melyeket különböző gyümölcsökkel tálaltak a szobánkba. Nagyon szép és elegáns szobát kaptunk, mely a balkonról a medencékre nézett.
A klimatizált televízióval ellátott szobához tartozott minibár, széf, fürdőszoba, ami zuhanyzóval, fürdőkáddal, WC-vel, hajszárítóval volt felszerelve. A hosszú utazás után a balkonon elfogyasztottuk az ennivalót, miközben a kilátásban gyönyörködtünk. Bár már késő este volt, a hotel környéke ki volt világítva és annyira szép volt ahogy a pálmafákkal teli kert medencéiben a víz megcsillant, alig hittem el, hogy itt vagyok.
Tettünk egy kis sétát a hotel környékén. Kellemesen meleg volt a levegő, pedig biztos voltam benne, hogy ilyen késő este fázni fogok. Hát nem, még kardigánt sem kellett felvennem. Lementünk a homokos tengerparthoz, ahova a szállodából közvetlen el lehet jutni. A part ilyenkor már kihalt volt, nem volt kint egy árva lélek sem. Sötét is volt, holott a szálloda csak pár méternyi távolságra volt, a fények mégsem világították úgy meg a strand területét. Mégis belemerészkedtem a tengerbe, muszáj volt, persze csak mezítláb pár lépést, közben éberen szemléltem a sötét távoli vizet, nem fenyeget e a tenger felől támadás? 🤣 Sosem lehet az ember elég óvatos. A párom mindig mosolygott mikor ilyesmin rajta kapott, márpedig a nyaralás folyamán előfordult rendszeresen.
A strand a szállodalánchoz tartozik, tehát csak a szálloda vendégei vehetik igénybe. A hotel területe egy hatalmas lezárt és lekerített terület, melyhez több szálloda is tartozik. A pálmafákkal szegélyezett úgynevezett „párkányút” vezetett a strand melletti kikötőbe, ahol egy óriási bazár jellegű több mint 100 üzletből álló üzletsor elégítette ki a vásárolni vágyó turisták igényeit.
Szolgáltatások
Magában a szállodában egyébként a legtöbb szobához terasz tartozott, a kilátást lehetett kérni a kertre, lagúnára, tengerre is. A szobákat modern és helyi stílusú bútorokkal rendezték be. A közös helyiségekben wifi állt rendelkezésre. Ez annyira nyilvánvaló volt, mikor az aulában az összes fotel foglalt volt és a bennük kényelmesen ücsörgő vendégek a kezükben lévő okostelefonjaikat intenzíven nyomogatták…egyrészt mókás látvány volt, másrészt legszívesebben hangosan felkiáltottam volna: „Emberek! Nyaralunk!” A szálloda területén több medence is volt, ingyen igénybe vehető napágyakkal.
A kínálathoz tartozott még bébiszitter szolgáltatás, gyerek klub a hét hat napján, orvosi ellátás, gyógyszertár, szobaszerviz, mosodai szolgáltatás, fodrászat. A sportolni vágyóknak kerékpárkölcsönző, edzőterem, különböző sportolási lehetőségek úgy mint mint tenisz, strandröplabda, asztali tenisz, minigolf, búvárkodás. Akiknek nem lenne elég élmény a Vörös- tenger, igénybe vehetik a Red Sea Spa wellness szolgáltatást szaunával, gőzfürdővel, masszázzsal.
Az all inclusive ellátás minden igényeket bőven kielégített három éttermével, strandbárokkal amik a három főétkezés között különböző grill ételekkel, hamburgerekkel, pizzákkal és egyéb helyi jellegzetes ételekkel, kávéval és süteményekkel várták azokat, akik még enni bírtak. Komolyan mondom, három nap után már nem éreztem éhséget. Az ételeken kívül alkoholmentes és alkoholos italokkal csillapíthatjuk szomjunkat. Esténként az étterem teraszán élő zene kíséretében fogyaszthatjuk el vacsoránkat.
Egy „átlagos” nap Egyiptomban
Egyiptomban korán kezdődik a nap és korábban is ér véget. Ez az egyetlen, ami nem tetszett. Négy órakor már megy lefelé a nap, és a strandon olyan érzésem volt, mint itthon délután hat órakor. Esti programok nem igazán vannak, el lehet a bazárokhoz sétálni szuvenírt vásárolni, de tulajdonképpen az ember be van zárva a szálloda területén. Kimenni egyedül még fényes nappal sem ajánlatos, nemhogy este. Erre még itthon az utazási irodában külön felhívták a figyelmünket.
Ez volt az első ilyen jellegű nyaralásom, mikor nem lehetett az országban szabadon mozogni. Kicsit aggódtam is, vajon nem lesz e így unalmas egész héten a szálloda területén? De egyáltalán nem volt az. Annyira jól ki van építve, mintha egy nagy város lenne. Vannak üzletek, különböző szolgáltatások, sportolási lehetőségek, ahogy már fent említettem. És különben is, ezen az egy héten én nem is vágytam másra, csak nyugalomra. Feküdni a tengerparton, fürödni a tenger vizében, finomakat enni, egyszerűen csak élvezni, hogy ezen a gyönyörű helyen vagyok.
Tehát mivel a korai naplemente miatt a strandolást időben meg kell kezdeni, nincs reggel tíz óráig tartó lustálkodás, erről gondoskodtam is szorgalmasan. Minden este beállítottam az ébresztést a telefonomon, nehogy “véletlenül” tovább aludjunk. Párom álmosan panaszolta, ő tovább aludna, elvégre szabadságon vagyunk. “Majd alhatsz a strandon egész nap”- érveltem. A napot bőséges reggelivel kezdtük a szálloda főéttermében, ahol svéd asztalos korlátlan étel-és italfogyasztással várják a “kiéhezett” vendégeket.
A tengerparthoz a kerten keresztül lehetett eljutni a medencék mellett. A parton puha matraccal ellátott fából készült napágy és hozzá napernyő állt a nyaralók rendelkezésére. Ami a vendégforgalmat illeti, nagyon kevesen voltak. Mikor az első képeket elküldtem a családnak és ismerősöknek, kivétel nélkül azt kérdezték, hogy egyedül vagyunk e az egész parton?
Őszintén szólva engem nem zavart, sőt kellemesebbnek találtam a kevés embert mint a tömeget. Legalább több kaja jut. 🤣 Napjaink legnagyobb részét a tengerparton töltöttük…ahogy otthon is a strandon…életem párja árnyékban, én pedig a napon. De legalább ezúttal nem kellett a nappal együtt vándorolnom, ugyanis egyedül a napernyő biztosított árnyékot, a fák nem. Így csak magát a napágyat fordítottam időnként a nap felé.
Ahogy ott sütkéreztem a varázslatos egyiptomi tengerparton, időnként felfelé tekintettem, de nem találtam hiába kémleltem az eget…egyetlen egy felhőt sem. Igen ez az! Imáááádom. És most jön a hab a tortán: hát a tengervíz az valami fenségesen meleg volt. Alig hittem a…bőrömnek. Hosszú ideig feküdtem a sekély vízben anélkül, hogy fáztam volna. Ezt el sem hiszem. A part egy része korallokkal és gyönyörű színes halakkal volt tele amely búvárkodásra adott lehetőséget. A strandról egy hosszú móló vezet a mélytengeri korallok felett, aminek a végén lépcsőn lehetett lejutni a mély vízbe, vagy a bátrabbaknak egyszerűen csak beleugrani.
Mi is naponta többször a kikötő üzleteiben vásárolt búvárszemüveggel és pipával merültünk alá és úszkáltunk a szebbnél szebb halak között. Sajnos a víz alatti képek nem sikerültek. Még itthon vásároltunk vízálló telefontokot, de a víz alatt szinte egyáltalán nem reagált a kamera gombja az érintésre. Mindig ki kellett tartani a vízből a telefont a fényképező be és kikapcsoláshoz, és egyáltalán a nyomógombok működéséhez, ami a víz alatt bizonyos mélységben lehetetlen volt, így többszöri próbálkozás után feladtuk. Néhány víz alatti képet és videót sikerült készíteni, de sajnálatos módon rossz minőségűek lettek.
Ebédet nem mindennap fogyasztottunk az étteremben, mivel a bőséges reggeli miatt nem igazán voltunk éhesek és a vacsorát sem akartuk kihagyni. Helyette viszont a strand bárjában bekaptunk egy hamburgert vagy egy pizzát, máskor pedig a szálloda területén lévő különböző medence melletti bárokban készített grillezett ételeket ettünk. A vacsorához mindig csinosan felöltöztünk és kényelmesen, a meg hát bőségesen 🤣, élő zene kíséretében elfogyasztottuk. Azután mikor kedvünk volt és nem voltunk túl fáradtak az egész napi henyéléstől, a hangulatosan kivilágított part melletti bárokban ittunk egy-egy italt.
Akinek a strandolás nem volt elég élménydús, az a szállodában kirándulásra is befizethetett. Az előcsarnokban lévő hirdető táblára voltak kifüggesztve a különböző kiruccanási lehetőségek, részletes leírással és fotókkal illusztrálva. Én a piramisokhoz szerettem volna nagyon eljutni, de az túl messze volt és ott kellett volna éjszakázni Kairóban. Így inkább a luxori utat választottuk. Ez is egész napos program volt, kora hajnali indulással és késő esti visszaérkezéssel a hotelbe. Nekem a strandolás teljesen megfelelt, de egy egyiptomi nevezetességet mindenképp szerettem volna meglátogatni ha már itt vagyok, ki tudja, mikor jutok el ide újra.
Kirándulás Luxorba
A kirándulás napján nagyon korán, hajnali három óra körül már útra készen kellett állni. A szálloda személyzete gondoskodott egy kis csomag útravalóról részünkre. Néhány másik szállodavendéggel és a nyelvünkön beszélő helyi idegenvezetővel egy kis busszal elindultunk. A körülbelül hat órás úton a helyi kísérőtől sok mindent megtudtunk az ottani életről. A helyi lakosok több mint kilencven százaléka egyiptomi, a többi szudáni, núbiai és egyéb. A vallási megoszlás szintén hasonló, kilencvenhárom százaléka muszlim, a fennmaradó pedig keresztény vallást gyakorol.
A család szerepe nagyon meghatározó. A generációk együtt laknak egy házban, felfelé építkeznek. Legalul laknak az idős szülők, felettük a fiúk vagy a lányuk a családjukkal, azok felett pedig az ő gyerekeik miután megházasodnak és így tovább. Olyan furcsa volt számomra, először azt hittem, azért nincsenek készen a házak, mert nincs az embereknek pénze befejezni. Nagyon sok ház tetején ugyanis kiálló vasszerkezet, tartó rudak-fogalmam sincs, hogy hívják-merednek az ég felé. Ha már biztos, hogy nem születik több gyermek, a generáció beteljesült és befejezik a ház építését.
Ezen a képen látszik, ahogy a ház még nem fejeződött be, és ahogy említettem, vastag „drótszerkezet” ágaskodik ki a tetején belőle.
A családtagok nagymértékben támogatják egymást. Egyiptomban nincs társadalombiztosítás és nyugdíj sem. Betegség esetén a legközelebbi hozzátartozó fizeti ki az orvosi költségeket. Sokszor ez nem egyszerű, mert alig van munka. Az emberek a Nílus-folyó mentén még valahogy megélnek, de a távolabbi területeken rosszabb a helyzet, ott nagyon kevés a megművelhető terület.
Meghatározó jövedelemforrás a mezőgazdaság, turizmus, kőolaj kereskedelem. Azelőtt az iskola ingyenes volt, az új elnök óta viszont az állami iskoláért is fizetni kell, ami sokaknak nehézségekbe ütközik, ebben az esetben is a család támogatására van szükség. Vannak magániskolák is, ezekben magas színvonalú oktatás folyik, de ez még többe kerül. Az idegenvezető szerint az elnökváltás óta teljesen megszűnt a társadalmi középréteg és két réteg maradt, a szegények és a gazdagok.
A házasság is többnyire nehéz a férfiak számára, mert a menyasszonyért bizonyos összeget kell fizetni a leány apjának. Ezt az összeget az apa határozza meg. Azonkívül az ifjú ara részére a vőlegénynek arany ékszert kell vásárolnia és a házasság után az újdonsült férjnek kell gondoskodnia lakásról és neki kell eltartania a családját is.
A barátságos utaskísérő azt is elmesélte, hogy az egyetemen ahol tanult, megismerkedett egy lánnyal akivel szeretnének össze házasodni, de a lány apja gazdag férjet akar a leányának (az apa maga is orvos), ezért nem egyezik bele a frigybe. A párocska már évek óta csak titokban találkozgat. Gondolkodott a fiatalember azon, hogy megszökik a lánnyal talán egy másik országba, de elmondása szerint ahhoz nagyon sok pénz kellene és a család támogatását is örökre elvesztenék, attól pedig fél.
Ebből is jól látszik, milyen óriási a család szerepe ezeknél az embereknél. Meglepő, hogy a mai világban még mindig vannak olyan kultúrák, ahol a szülők beleszólnak a párválasztásba, sőt meg is akadályozzák és mindezt csak a pénz miatt, csak mert a fiú nem gazdag családból származik. Holott nem egy munkakerülő léha emberről van szó akitől a legtöbb szülő óva intené gyermekét, hanem egy tanult, intelligens, egyetemet végzett férfiről, akinek munkája is van, tehát feltételezhető róla, hogy el fogja tudni tartani a családját.
Azt is elmondta nekünk, hogy mikor az ő nővére férjhez ment, az édesapjuk a leendő vejétől nem kért meghatározott összeget, hanem megkérdezte a fiút, mennyit tud fizetni, és elfogadta azt. Az ő apjának a lánya boldogsága fontosabb volt mint a pénz. Sajnálatos módon kedves idegenvezetőnk viszont a pénz miatt veszíti el, vagy talán azóta már el is veszítette élete szerelmét. Szomorú. Írtam már egy blogot arról, hogy : Valóban nem boldogít a pénz? Ebben az estben a fiatalember pénzért boldogságot vásároltatott volna.
Útközben a buszból készítettem néhány utcaképet. Ezek nem lettek igazán jó minőségűek, mivel az üvegablakon keresztül fotóztam menet közben. De mindenképp meg akartam örökíteni az egyiptomi utcákat, legalábbis egy maroknyi részét. Elnéztem ahogy az emberek rozoga autókkal közlekednek ha egyáltalán van autójuk, mások motorbiciklivel (olykor hárman is ülnek egymás mögött), mások pedig szamárháton. Az asszonyok a folyóban mostak közben a gyerekek körülöttük játszottak, a nagyobbak pedig segédkeztek. Az egész olyan hatást keltett, mintha a múltba utaztam volna vissza. Annyira szegényes és elmaradott ez a gyönyörű ország.
Luxor (Théba)
Karnaki Templom
A karnaki templom volt az első nevezetesség, amit meglátogattunk. Itt egy másik idegenvezető várt minket, aki nagyon alaposan felkészülve egész úton, órákon keresztül ismertette mit látunk éppen, különböző érdekes történetekkel tarkítva. Itt a templomegyüttes a világ legnagyobb ókori vallási helyszíne és az ókori Egyiptom második leghíresebb látványossága (első helyen a piramisok állnak).
Három nagyobb elkerített templomkörzetből valamint több kisebb templomból áll. Ezek közül Ámon – Ré főistené a legnagyobb, délre található Mut istennőé, aki Ámon-Ré napisten felesége volt. Az istennő templomát kosfejű szfinxekkel díszített sétány köti össze a főtemplommal. A harmadig pedig az istennő és a főisten örökbefogadott fia, Montu holdistennek a temploma, melyet északabbra lelhetünk fel. Mut anyaistennő az Újbirodalom idején a legfontosabb isten volt. Ámonnal és fiúkkal, Honszuval alkották a thébai szentháromságot. Az ő tiszteletükre épült a karnaki templom nagy része.
Kosfejű szfinxek, amiket II. Ramszesz épített
A templomokat az egyiptomiak az isteneknek készítették és úgy vélték, a templom belső szentélyében él maga az isten, akinek a templomot szentelték. Az ókorban a templomokat nemcsak vallási szertartásokra vették igénybe, hanem használták iskolának, kórháznak, orvosi rendelőnek, azonkívül az adóügyek lebonyolítását is itt végezték. Továbbá szolgált még élelmiszer raktárként, csillagászati megfigyelőként, meteorológiai előrejelzőként, építészeti tervezési irodaként is.
Oszlopcsarnok
Itt látható Egyiptom legnagyobb oszlopcsarnoka, amely 134 papiruszoszlopból áll, ebből a 12 középső főoszlop 22 méter, a többi kétoldalt álló oszlopok 15 méter magasak.
Pülon
A pülon az ókori egyiptomi templomok kettős kapuja, egy kaputorony aminek a bejáraton kívül védelmi funkciója is volt, védelmezte a templomot és választófalat képzett a templom és a külvilág gonosz erői között.
Ámon-Ré szobra
Ámon volt az egyik legrégibb egyiptomi isten, akit gyakran kosként ábrázoltak ami a teremtő erőnek a jelképe. Nagyon hosszú ideig, körülbelül i. e. 16. század közepétől i. e. 13. század elejéig főisten volt Egyiptomban. Ekkor vált a karnaki templom Ámon és az egyiptomi vallás központjává. A bejáratnál a főistent kosfejű szfinxek alakjaiban láthatjuk.
Obeliszk
Az obeliszk egy magas kőoszlop, mely az ókori Egyiptom napszimbóluma volt, a napisten isteni jele. Az oszlop legtetejét ahol elsőnek csillant meg a felkelő nap fénye, legtöbbször arany lapokkal borították be, az oldalát pedig a napistenhez szóló imákkal díszítették. A templomok pülonja elé gyakran két ilyen oszlopot építettek.
A képen látható a második legmagasabb obeliszk, azok közül is a legnagyobb, amit ma Egyiptomban láthatunk, 29,6 méter. Ezt Hatsepszut királynő építette i.e.1500 körül, aki csaknem huszonkét éven keresztül uralkodott Egyiptomban. Sok egyiptomi obeliszk más országokba került és kevesebb mint a fele található Egyiptomban.
További csodálatos szobrok a karnaki templomkomplexumban
II. Ramses fáraó és lánya Meritamon
A Királyok völgye
A Királyok völgye, ahogy a neve is mutatja i. e. 16-11. század között királyok és nagy hatalmú nemesek részére a Nílus nyugati partján épített sírhelyek. Az elsőt I. Amenhotep fáraó, az utolsót XI. Ramszesz uralkodása idején építették. Több mint hatvan sírt építettek, melyekbe nem csak a fáraókat hanem azoknak feleségeit, gyermekeit, azonkívül a fáraók kedvenc nemeseit feleségeikkel és gyermekeikkel temették még ide.
Az eltemetett személy mellé elhelyeztek még néhány olyan tárgyat is melyeket élete során használt, továbbá amiről azt gondolták, szüksége lehet a túlvilági élethez. A sziklákba vájt sírokat egy magányos völgybe rejtették el, hogy megőrizzék a múmiákat és kincseit. Sajnos az évszázadok során szinte az összes sírt kifosztották.
Ezekkel a kis vonatokkal szállítják a látogatókat a sírokhoz. Az idegenvezető elmesélte, hogy néhány éve, mikor még virágzott a turizmus, egy évben csak nyolc hetet volt otthon, a fennmaradó időben dolgozott, most viszont épp ellenkezőleg, csak nyolc hetet dolgozik. Azelőtt három órát kellett sorban állni, hogy egyáltalán feljusson az ember ezekre a kis vonatszerű járgányokra, most meg ahogy látható is, szinte teljesen üres. Nekünk egyáltalán nem kellett várnunk.
Már maga a sírokhoz vezető út is csodálatosan szép volt, a völgy sziklái melyek között végighaladtunk, megvolt a maga varázslatos hangulata. Ahogy a nap egyre lejjebb ereszkedett, megvilágította a völgyet, azon az oldalon pedig ahol a nap a sziklák takarásában volt, teljesen besötétítette.
A sírokból csak néhányat lehet látogatni, legtöbbjük nincs megnyitva a nyilvánosság részére. Bent csak csendben szabad nézelődni, az idegenvezető sem tarthat előadást (velünk mondjuk be sem jött egyik sírba sem, hanem kint várakozott), és fényképezni is tilos, mert a vaku károsítja a falfestés színét, magyarázta el a kísérőnk mielőtt a sírokba látogattunk. Mondjuk vaku nélkül is tilos a fotózás, ennek betartásáról a sírokban felügyelő őr gondoskodik…de azért volt elvétve egy-egy „jólelkű” köztük, aki némi aprópénzért cserébe egy-két kattintást megengedett, persze vaku nélkül.
A legtöbb sír lefelé haladó kőfolyosóval kezdődik ami egy, vagy több termen vezet át míg végül a sírkamrába jut. A sírokat különböző vallási szövegekkel valamint ábrákkal, történetekkel díszítették, melyeken leginkább a napisten alvilágba vezető útját illusztrálták.
Tutanhamon fáraó sírja
Tutanhamon gyermek volt mikor trónra került és i. e. 1333-i. e. 1324-ig uralkodott. 19 évesen halt meg, a kutatások szerint vérbetegségben, melyben az is szerepet játszott, hogy szülei testvérek voltak.
A fáraó sírja az egyetlen, amely szinte teljesen érintetlen maradt és csak 1922-ben fedezték fel. Múmiája pillanatnyilag is ott van, arany halotti maszkja pedig az egyik leghíresebb egyiptomi műalkotás.
Hajózás a Níluson
A kirándulás része volt egy hajóút a föld leghosszabb folyóján, a Níluson. Hosszát körülbelül 6800 km és tizenegy országon halad keresztül. Ez a folyó óriási jelentőséggel bír az egyiptomiaknak, hiszen ahol szinte sosem esik az eső, a folyó az élet forrását jelenti és a mezőgazdaság is a folyó mentére összpontosul.
Az egykori Egyiptomi Birodalom is a folyó mentén alakult ki és három és fél ezer évig virágzott. Akkoriban az Ó-Egyiptom papjai úgy vélték, a Nílus Ízisz istennő könnycseppéből ered amikor férjét és testvérét, Oziriszt siratta. Minden évben szüzeket áldoztak fel a folyónak, ami hálából termékeny iszapréteggel jutalmazott. Ez a fekete föld kielégítette a mindennapi szükségleteket a termeléshez.
Számomra a Nílus folyó maga a varázslatos helyek egyike ebben az országban, egyben hihetetlen és nagyszerű érzés volt, hogy ezen a folyón utazhatok.
Memnón-kolosszusok
III. Amenhotep fáraó két ülőszobra 3400 éve áll a Nílus partján, Luxor városával szemben. A kolosszusok Amenhotep templom bejáratánál álltak, de a Nílus áradásai maradandó károkat tett bennük, ezért a közel 18 méter magas szobrokat építésük után kétszáz évvel lebontották és áthelyezték.
A kirándulás végeztével ellátogattunk egy kis ajándékboltba, ahol a kézműves saját kezűleg készíti az ajándéktárgyakat.
Az üzlet tulajdonosa nagyon barátságos volt (a képen nem ő látható, hanem az alkalmazott, aki a tárgyakat készítette). Nincs fix ár, vásárláskor kötelező az alkudozás, ami sokszor elég vicces és már már a szemtelenség határát súrolja…na igen, mindenki szeretné a lehető legolcsóbban megkapni a kiválasztott szuvenírt. Az üzlet végül mindkét fél részéről sikerrel zárult és mi is boldogan csomagoltuk el a szebbnél szebb, jellegzetes egyiptomi szobrocskákat melyeket a családnak és persze saját részre is vásároltunk.
A hosszú ám kellemes nap végén rengeteg csodálatos élménnyel, elégedetten indultunk vissza a hotelbe. Szinte hihetetlen, hogy azon a helyen voltam, ahol annak idején fáraók és fáraónők sétálgattak. Sokszor nem is figyeltem az idegenvezető beszámolójára, hanem csak néztem ezt az elkápráztató romterületet. Képzeletben visszautaztam az időbe, megpróbáltam elképzelni, ahogy épp az építkezés folyik több száz építőmunkás közreműködésével.
Egy fáraó épp áthalad itt, néztem a nagy nyüzsgést-mozgást, eközben a szépséges fáraónő is megérkezik két, díszes ruhában öltözött udvarhölgy társaságában, akik napernyőt tartanak a királynő feje fölé. Az egész hely olyan varázslatos. Hajdanán ez egy csodálatos világ volt, különleges építészeti remekműveket, gigantikus méretű szobrokat és piramisokat, meghökkentő múmiákat hagytak ránk. Az egész egyszerűen ámulatba ejtő, fejlett matematikai, csillagászati és orvostudományaikkal egy olyan korban, ahol akkoriban a világ többi részén őskori körülmények uralkodtak. Itt minden évezredes titkokat őriz.
Ez az egyiptomi nyaralás számomra eddigi életem legszebb nyaralása volt és nem kis túlzással állíthatom, hogy Egyiptom a kedvenc „nyaralóhelyem”. Az ország ahol mindig süt a nap, nincs „meglepetés esős rossz idő”, a tenger kellemesen langyos hőmérsékletű, minden adott a pihenéshez, kikapcsolódáshoz, az ellátás kifogásolhatatlan és a kalandvágyók számára többféle kirándulási lehetőség kínálkozik.
Az elégedettségem maximális és mindenképp szeretnék ebbe varázslatos országba néhány éven belül újra ellátogatni. Remélem, hogy beszámolómmal legalább egy részét át tudtam adni annak a csodálatos élménynek, amelynek részese lehettem.
Te voltál már Egyiptomban? Ha nem, de tervezel oda utazni, remélem ezzel a beszámolóval segítettem neked. Ha már voltál, hogy tetszett? Neked mi a kedvenc nyaralóhelyed?
Azoknak, akik bővebb információt szeretnének a cikkben említett nevezetességekről: wikipedia.org 1, wikipedia.org 2,
2 hozzászólás
Tamara
Szia Karolina! Májusban készülünk Egyiptomba, és épp ezt a szállodát néztük mi is 🙂 Ami érdekelne, az a vízbe jutás a parton.. 2 gyerkőccel leszünk, azt láttam, hogy a hosszú stégről lehet mélyebb vízbe menni. A partról közvetlenül csak pár métert lehet besétálni? A fotókon bójákat látni, és korallok mindenhol.. Úszni ott nem lehetséges? Köszi a részletes beszámolót, hasznos volt ☺️
Karolina Vincze
Szia Tamara!
Először is köszönöm, hogy benéztél a blogomba. 🤗 Ne haragudj a túl késői válaszért. Kicsit elhanyagoltam a blog írást (új munkahely, tanulás, vizsgák). 🙈 Feltételezem, a jelenlegi Korona járvány miatt nem sikerült elutaznotok. Mi is akartunk ősszel, ezúttal a gyerekekkel újra Egyiptomba utazni, de sajnos az említett járvány miatt nem lehetséges. Remélem jövőre sikerül, és nektek is. Szóval ami az úszást illeti, a stégről lehet a mélyvízbe jutni, úszni és búvárkodni! Érdemes. Gyönyörű amit a víz alatt látsz, mintha egy óriási akváriumban lennél, együtt úszol szebbnél szebb halakkal. 🐠🐡🐟
A partról nem igazán lehet a mély vízbe jutni, mert néhány méter után eléred a korallokat és azokon nem lehet átúszni. Lehet réseket találni, szóval nem lehetetlen a partról a mélyvízbe jutni. Remélem a késői válasz ellenére mégis tudtam segíteni. Érdekelne, hogy terveztek e mégis egyiptomi utazást esetleg jövőre?