Valóban nem boldogít a pénz?

A pénz nem tesz boldoggá, de vehetsz belőle cicákat, a cicák pedig boldoggá tesznek.

Hát ez annyira jó! Én is pontosan így gondolom. De vizsgáljuk meg közelebbről ezt a kérdést. Először is, mi az a pénz? A pénz egy csere eszköz. Pénzként használható minden olyan tárgy, melynek átadásával dolgokat lehet vásárolni, adósságokat lehet törleszteni.

Amikor még nem volt valódi pénz

Régebben, mikor az emberek közösségekben éltek, ezek leggyakrabban családi közösségek voltak, nem volt szükségük pénzre, mindent megosztottak egymás között. Csak annyit termeltek, amennyire szükségük volt, tehát nem volt felesleg, amit elcserélhettek volna. Idővel, ahogy a szükségletek kibővültek, és olyan termékere volt szükség, amit saját maguk nem állítottak elő, megkezdődött az áruk cseréje, később pedig a különböző termékek előállítása, azaz a szakosodás, ami körülbelül az ókor elejére tehető.

Mivel ekkor még nem volt pénz, tárgyakat tárgyakra, gabonára, gyümölcsre vagy jószágra cseréltek az emberek. Azonban ennek is megvoltak a maga hátrányai: nem volt mindig egyenlő a kínálat-kereslet, ugyanis nem volt mindig egyszerű a felkínált áruért a megfelelő terméket kapni, továbbá egy árú értékének meghatározása sem volt egyszerű feladat. Ez érthető is, hiszen, hogy lehet megállapítani például, hogy egy szarvasmarháért mennyi búzát adjunk…vagy mondjuk egy csirkéért mennyi tojást kaphatok (és különben is, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?)🤣 Az sem volt mindegy, hogy a csere alapját képező jószág milyen súlyban volt. „Az én kövér disznóm többet nyom mint a te két gebe birkád”.

Hát igen, nem lehetett egyszerű. Az ilyesmi manapság is sokszor fejtörést okoz, egy termék értékbeli összehasonlítása más termék értékével. Nekem is voltak hasonló személyes tapasztalataim csere-bere weboldalakon. Őseink azonban találékonyak voltak, és kitalálták az egységet, amelynek leggyakrabban a szarvasmarha volt az alapja. Egy szarvasmarha bizonyos mennyiségű egységet ért, és ahhoz képest állapították meg a többi áru egységét, azaz értékét.

Mivel ez sem volt teljesen problémamentes, kijelöltek olyan árufajtákat, melyek szabványként szolgáltak, ez volt az úgynevezett árupénz, a legősibb pénzforma. Ennek használatával a cserekereskedelem sokkal egyszerűbbé vált. Az árupénzek különböző termékek voltak, leggyakrabban szarvasmarha, különböző fűszerek, só, fémtárgyak. Ezt a kezdetleges módszert egyébként néhol még napjainkban is használják pénz hiányában, például börtönökben, ahol a leggyakoribb árupénz a cigaretta.

Az első pénzérmék

A legrégebbi pénzérmét a kutatók szerint i.e. 560 körül, a mai Törökország területén fekvő Lüdiában verték. Majd a görögök i. e. 700-ban, akiket a rómaiak követtek i. e. 269-ben. A Magyar pénzverés Szent István király nevéhez fűződik, melyet az államalapítás részeként kezdett meg. Azóta különböző pénznemek voltak a magyarok fizető eszközei, úgy mint például a pengő, a korona. Magyarországon 1946. augusztus 1-jén vezették be a mai magyar forintot, ami jelenleg is az ország hivatalos fizetőeszköze.

Mit nyújt a pénz?

Először is egyfajta biztosságot, anyagi biztonságot. Ha elegendő pénzem van, nem kell aggódnom a mindennapi betevőért, azért, hogy hol fogom éjjel álomra hajtani a fejem, vagy ha családom is van, mit adok a gyerekeimnek enni, miből ruházom őket, hogy fizetem ki a gyógyszereiket ha betegek, stb. Tehát a mindennapi alapvető szükségleteinkhez a pénz elengedhetetlen.

Hogyan is tudnék nyugodt lenni, ha nap mint nap azon kellene aggódnom, miből fizetem a lakást, mikor kerülök családommal az utcára, miből veszek ennivalót. És ezek csak az alapok. Semmi luxus. Enni, inni és lakni. Valóban lehetnék így boldog? A tudattal, hogy nap mint nap a megélhetésért kell küzdenem? Talán ekkor is még boldog lehetnék pénz nélkül, hiszen ott van nekem van a családom, a gyerekeim, a szeretet, amit egymásnak nyújtunk, de vajon boldog lennék, ha a gyerekeim éheznének, mert nincs pénz ételre, betegségben szenvednének, mert nem telik gyógyszerre? Nem. Nem lennék az.

Biztosan előbb utóbb felőrölne a stressz, ami különböző pszichés problémákhoz vezetne. Én magam is sok olyan esetről hallottam, mikor emberek az önkezüleg vetettek véget saját életüknek, mert pénz hiányában annyira kilátástalan volt a helyzetük, hogy nem láttak más kiutat. Persze nem minden ember egyforma, a példával csak szemléltetni akartam, hogy bizonyos esetekben mennyire nagy szerepe, hatalma van a pénznek.

Mennyire fontos a pénz?

Szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy pénz nélkül nincs élet. Természetesen itt korunk civilizációjáról beszélek, és nem azokról a maroknyi embercsoportokról, akik napjainkban is gyűjtögető életmódot folytatnak, vadásznak és halásznak, pl. az Észak-Szentinel-sziget lakói.

Persze most jöhetnének különböző ellenvetések, például, hogy a hajléktalanoknak sincs pénzük, mégis élnek, vagy több ismert eset van, mikor egy ember eltévedt a dzsungelben, de növényeken és vízen élve életben maradt. Maradjunk tehát a „normál formánál”, mikor a mai embernek nincs egyáltalán pénze (segélyt sem kap, hiszen az is pénz).

Ahogy régebben mondták, víz nélkül három napig, élelem nélkül harminc napig marad életben az ember. Újabb kutatások szerint a harminc nap kibővült, de tény, hogy a hosszú távú éhezés szervelálláshoz vezethet. Folyadék nélkül a helyzet sokkal rosszabb, ott csak napjaink vannak hátra. És manapság a víz is pénzbe kerül….Jó, biztosan vannak ingyenes vízlelő lehetőségek, különböző kutak, folyók, de ki akarna élete végéig folyókból vagy kutakból inni?

Összegezve, ahhoz, hogy alapvető szükségleteinket kielégítsük, hogy életben maradjunk, a mai civilizált világban pénzre van szükségünk.

Ezért kelek fel nap mint nap hajnali négy órakor, és körülbelül tíz óra múlva vagyok ismét otthon, hogy a mindennapi betevőt beszerezzem, és persze valamivel többet is annál (semmi luxus, csak fizetni a benzint, néha egy mozi, étterem, és közben folyamatos spórolás), hiszen vannak az alapvető szükségleteinken kívül is még bizonyos igényeink nekünk embereknek, kinek több, vagy kevesebb.

Minden nap dolgozunk, a legtöbb esetben míg nyugdíjba nem megyünk, általában 65 éves korunkig. Ez milyen durva! De tényleg. Sokszor elnézem hatvan éves kollégáimat, a legtöbbjük beteges, fizikailag és szellemileg is legyengült. Én személy szerint nagyon magasnak tartom a nyugdíj korhatárt. És mi vár utána? Egész életen át tartó munkáért cserébe, az aktív évek alatt kapott fizetés 60-80 százaléka. Hát köszi. Mert ugye a nyugdíjas már kevesebbet eszik, kevesebb lakbért fizet, kevesebb áramot és fűtőanyagot használ. Minek neki a pénz?

Ha szerencséje van és viszonylag egészséges, élhet még legalább húsz évet biztosan. Nélkülözve. Hacsak nem spórolt egész életében, hogy fizetése legalább harminc százalékát félre tegye nyugdíjas éveire, nem utazott el nyaralni, nem költött autóra, nem járt moziba és színházba, étterembe, szórakozni, soha nem vett egy drágább márkás ruhát, és még sorolhatnám azokat a dolgokat, amire tulajdonképp a legtöbb átlag ember is költ. De akkor a spórolást elfelejtheti, vagy vállal másodállást, és tulajdonképpen szinte sosincs otthon a szeretteivel, csak azért él, hogy dolgozzon, és, hogy majd nyugdíjas korában aránylag anyagilag biztonságban legyen. Hát…szép kilátások.

Emberek, akiknek rengetek pénzük van, mégsem boldogok

Vannak, akik beleszületnek a gazdagságba. Milliomosok a szülei, esetleg már a nagyszülei is azok voltak, vagy még régebbről származik az örökölt gazdagság. Nekik nem kell tenni a pénzért, természetesnek veszik, egyszerűen csak van. Vannak viszont azok a gazdag emberek, akik megdolgoztak érte, és vannak, akik hirtelen gazdagságba csöppentek, pl. egy lottó nyeremény által.

A hirtelen gazdagságot nem tudja mindenki feldolgozni és kezelni sem. A szakemberek szerint az esetek nagy részében a hirtelen jött gazdagság boldogtalansághoz vezet. Úgynevezett gazdagság szindróma. A korábban érzett eufóriát felváltja a félelem, például, hogy elvesztik a pénzt. Kétség, hogy a barátok valóban igaz barátok e, vagy csak érdek vezeti őket? Csalódás a régi barátok elvesztése miatt (az ok legtöbbször az irigység), nem tudnak többé kis dolgoknak örülni, aminek azelőtt tudtak, mi lesz ha kirabolnak?

Sok esetet hallottam, mikor magával a rengeteg pénzzel sem tudott az illető mit kezdeni, vagyis rövid idő alatt „elverte” és sokszor még szegényebb lett mint azelőtt volt. Sok család, házasság, már a hirtelen vagyon megléte alatt tönkrement, felbomlott.

Gyakran hallom, hogy egy híres ember, filmsztár vagy énekes alkoholista, drogos lesz, aminek következtében elveszti életét vagy saját maga vet neki véget. Ilyenkor mindig felteszem magamban a kérdést, miért? Mi bajuk van? Hiszen szinte mindenük megvan, amiről a legtöbb ember csak álmodik. Híresek, gazdagok, az a munkájuk, hogy filmekben szerepelnek, sosem kell a napi betevő miatt aggódniuk, csodálatosan szép helyekre utazhatnak, sokuknak van családja, gyerekei, tehát a szeretet is megvan. Tulajdonképpen álom életük van..lehetne, de valami mégsem jó. Nem boldogok. Ezért elkezdenek inni, drogozni.

Sokan magát a sikert nem tudják feldolgozni. Nem tudnak csak úgy, mint az átlag ember az utcára kimenni, vásárolni, vagy bármit csinálni anélkül, hogy ne lepnék el őket a fotósok, rajongók hadai. Belátom, ez egy életen át elég idegesítő és zavaró lehet. A sok hazug hír is, ami az újságokban megjelenik róluk, a rosszindulatú pletykák, mind mind lelki problémákhoz, depresszióhoz, boldogtalansághoz vezethetnek.

Akkor most boldogít a pénz, vagy nem?

Sokszor hallani, nekem nem számít a pénz, mégis, (leginkább a férfiak) szuper autókat vásárolnak, egyes nők ékszereket, mások ruhákat, cipőket, különböző dolgokat, mert mindenki örömet érez, ha megvesz valamit. A vágyott termék megszerzése által bizonyos fokú eufóriát, azaz boldogságot érzünk. Ez lehet kóros is, úgynevezett vásárlási kényszer, ami egy pótcselekvés, melyet személyes probléma (rosszkedv, boldogtalanság, magány) leküzdése céljából tesz az illető, továbbá valamiféle hiányt, és ezáltal a boldogság érzését pótolja. A vásárlás lesz az örömforrás.

Én is örülök, mikor egy klassz ruhát vagy cipőt meg tudok venni, vagy el tudok utazni családommal évente egy szép helyre nyaralni, időnként színházba, moziba menni, étteremben vacsorázni, a gyerekeknek időnként megvenni amire vágynak. Lennék e milliomos? Nem. Minek? Mit kezdenék a rengeteg felesleges pénzzel? Ahogy már fentebb is említettem, a túl sok pénz épp olyan sok problémát tud okozni mint a túl kevés. Nekem elé lenne annyi, ami valamivel nagyobb anyagi szabadságot adna, gondtalanabb életet.

Nem vágyom szuper autókra, drága ékszerekre, luxusvillára. Viszont szívesen utaznék többet, leginkább olyan helyekre, ahova valószínűleg sosem jutok el. Jó lenne mindegyik gyermekemnek egy lakást venni, nem ennyit gondolkodni, hogy jönne ki olcsóbban a havi koszt és még sorolhatnám. Viszont ha hirtelen az ölembe hullana több millió forint, de egyedül maradnék, mert elveszteném a családom, vagy csak egyvalakit is közülük, vagy egyikük súlyos beteg lenne, egyáltalán nem érdekelne mennyi pénzem van, mert nem lennék boldog.

Véleményem szerint maga a pénz nem boldogít, viszont hozzá segít egy boldogabb és gondtalanabb élethez. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a pénz közvetlen (direkt) nem boldogít, de közvetetten (indirekt) igen. Azaz a két dolog, pénz és boldogság együttes működéséhez, érvényesüléséhez egy harmadik dolog szükséges, mégpedig ha szeretteimet biztonságban és egészségben tudhatom.

Forrás: Origo.hu, napi.hu, tankonyvtar.hu, wikipedia.org 1, wikipedia.org 2, wikipedia.org 3, gepeskonyv.btk.elte.hu,