Passengers (Utazók)
I. rész
Imádom a mozit…a hatalmas mozivásznon két órán keresztül a különböző történetekbe újra és újra bele feledkezni, a szereplők bőrébe bújni, átélni, a filmbeli szereplőkkel együtt nevetni, sírni, együttérezni, örülni, szomorkodni…számomra az egésznek van egy magával ragadó hatása, és ha a történet mélyebben megérint, ez a hatás akár napokig is eltart. Ezek azok a filmek amik különösen tetszenek, amiken napokig is elgondolkodom, melyeknek mondanivalójuk van számomra.
Az utazók című film is egy ilyen, jövőben játszódó történet. Nagyon szeretem ezt a filmet, többször is megnéztem. A főszerepet Jennifer Lawrence (Aurora) és Chris Pratt (Jim) játsza. Imádom, ahogy Chris Pratt játszik. Minden érzelem annyira jól tükröződik az arcán, mintha csak igazi lenne, és nem színészkedne. Az utasok az Avalon nevű hatalmas űrhajón egy jobb világ felé, a Homestead II. Gyarmat bolygó felé tartanak 258 fő legénységgel, és 5000 fő utassal a fedélzeten.
A hajó robotpilóta üzemmódban halad, mivel a fedélzeten minden utas hibernálva van, hiszen az utazás 120 évig tart. A terv szerint az érkezés előtt négy hónappal mindenki felébred, és az utazás hátralévő idejét teljes luxusban töltik. Ismerkednek egymással, tanfolyamokon vesznek részt, felkészülnek az új életre az új világban. Az űrhajón többféle étterem van különböző nemzetközi ízekkel, sportolási lehetőség, diszkó, bár, és nem utolsó sorban uszoda. Az utasok egy része a prémium luxus ellátást élvezhetik, ők sokat fizettek azért, hogy a hajóra kerüljenek. Mások „csak” munkások, különböző szakemberek, akik szolgálatára az új világban szükség van. Ők a normál, egyszerű és olcsóbb ellátást kapják. Az utasok a szolgáltatásokhoz csuklójukon lévő karperec segítségével férhetnek hozzá.
Az űrhajó 30 éven keresztül probléma nélkül siklik a gyarmatbolygó felé, mikor egy meteorittel ütközik, ami különböző műszaki meghibásodásokat okoz, és az egyik hibernáló kapszula felébreszti James Prestont, a gépészt. A magához térő férfit egy kellemes női hang üdvözli, egy virtuális utaskísérő, aki közli vele, hogy 120 évet utazott és hamarosan megérkezik új otthona felé. Ismerteti a tennivalókról, elmondja hol találja a lakosztályát, majd a termet, ahol minden utas gyülekezik, és előadást hallhatnak az új világról, ahova hamarosan megérkeznek.
Jim izgatottan készülődik a szobájában. Miután tükör előtt többször is elpróbálja, hogyan lépjen fel vonzóbban, igyekszik az előadás helyszíne felé, hiszen négy hónap múlva megérkezik a paradicsomba, ahol új életet kezdhet. A teremben viszont senki nincs. Előszőr azt hiszi, túl korán érkezett. Elindul, hogy felfedezze a hajót és utastársait. Jó kedve egyre inkább lankad, minél nagyobb teret jár be a hatalmas űrhajón, és egyetlen elő lélekkel sem találkozik.
Az információs pult felé igyekszik, ahol egy emberi nyelven beszélő automata fogadja. Jim megpróbálja kideríteni mi történt. Egy emberrel, a hajó parancsnokával akar beszélni, de az nem lehetséges. Miután rájön, hogy ezzel a beszélő géppel nem sokra megy, továbbáll. Besétál egy terembe, ahol a csillagközi utazásról kaphat információt. Itt megtudja, hogy az utazás óta csak 30 év telt el. Ekkor iszonyatosan megdöbben, világossá válik számára, ő az egyedüli élőlény aki ébren van az óriási Avalon fedélzetén. Valamilyen okból túl korán ébredt fel, és még 90 év van hátra az utazásból. Ez sokként érinti, hiszen addigra 127 éves lenne, de világos számára, ő addigra már rég halott lesz. Hátralévő életét teljesen egyedül, magányosan egy óriási néma űrhajón bezárva kell leélnie.
Már már kétségbe esik, mikor elhalad a bár mellett, és a nyitott ajtón bepillantva meglátja a poharakat elegánsan törölgető bármixer, Arthurt. Ennek nagyon megörül: “Hála az égnek végre látok egy emberi arcot.” Megdöbbenése akkor következik, mikor közelebb érve rádöbben, Arthur a legkevésbé sem ember, hanem egy robot.
Mit tehet ilyenkor az ember? A túlélési ösztön dolgozik, és a remény hal meg utoljára. Megpróbálja menteni a helyzetet, elsősorban önmagát. Megpróbálja megjavítani a hibernációs ágyát, de nem jár sikerrel. Megkísérel bejutni a parancsnoki kabinba, remélve, ott talán gépész végzettségével tud valamit tenni, a műszaki hibát kijavítani, esetleg a hajót átprogramozni. Bármit, akármit, ami őt megmentené a sivár magányos élettől majd a haláltól. Ez azonban nem sikerül, a parancsnoki kabin nagyon biztonságosra tervezett, szerszámaival nem sikerül betörnie.
Még egy rendes kávét sem ihat, mivel besorolása miatt korlátozottak az étkezési lehetőségek is. Reggelihez mokka cappuchino extrémet választ, de az automata közli vele, ezt csak arany osztályú utasok választhatják. Így marad a hosszú kávé és az unalmas egyszerű müzli reggeli. Egyik alkalommal elkeseredve italozik a bárban, mikor Arthur egy bölcs tanáccsal látja el: “Aki csak azt nézi máshol mennyivel jobb lenne neki, nem veszi észre, mennyire jó neki ott, ahol van. Ne azzal foglalkozzon, amin nem tud változtatni. Éljen kicsit.”
Jim feltöri a bécsi lakosztályt és a látvány lenyűgözi. Elkezdi a hajón lévő többi, a prémium részlegben rendelkezésére álló luxust „élvezni”. Esténként különböző nemzetközi éttermekben vacsorázik, kipróbálja a játéktermet, mozit, sportol, virtuális játékokat játszik életnagyságú hologramos ellenfelekkel. Gyakori vendége a bárnak, barátkozik Arthurral, hiszen az android az egyetlen ember kinézetű lény, akivel legalább beszélni tud, és aki legalább az illúzióját adja annak, hogy nincs egyedül. Nélküle talán már rég az őrületbe kergette volna ez a reménytelen és kilátástalan helyzet.
Az elején még lenyűgöző luxus idővel, ahogy a reggelije is, teljesen egyhangúvá, értelmetlenné válik, egyre inkább veszti el a reményt és az életkedvét. Dühös, elkeseredett, reményvesztett és életunt lesz. Dühös, amiért egy új élet reményében vállalkozott az utazásra, és pont az ő kabinja ment tönkre, amivel együtt az élete is. Elkeseredett, mert nem tud ez ellen semmit sem tenni. Reményvesztett, mert nincs segítség, megpróbált mindent amit csak tudott, de mindezt hiába. Életunt, mert az életének így nem látja értelmét, magányosan, boldogtalanul kell hátralevő éveit leélni bezárva egy óriási űrben suhanó börtönben.
Nem csoda, hogy egyre inkább depresszióba zuhan. Az első sokk után mikor rádöbbent, hogy teljesen egyedül van, még élt benne a remény, hogy a helyzet menthető. Próbálkozott minden lehetséges eszközzel, de a próbálkozásai hiába valóak voltak. De még mindig nem adta fel, megpróbált úgymond kibékülni helyzetével, beletörődni sorsába, az életét a körülményekhez igazítva tovább élni. Ez egy évig sikerül is neki, de ahogy telik az idő, az elkeseredettség és magányosság egyre inkább úrrá lesz rajta. Már nem fürdik, nem borotválkozik, teljesen elhanyagolja magát. Az unalmas reggelit is mint egy robot úgy fogyasztja, és ő maga is úgy működik.
Egyik alkalommal alaposan leissza magát, és majdnem véget vet életének, mikor a hibernációs ágyak között sétálgatva az egyik kapszulában megpillantja az alvó Aurora Lanet. A lány szépsége azonnal magával ragadja, és ezután többször is meglátogatja. Érdeklődik utána, bemutatkozó videóját is megnézni, ahol az újságíró lány elmondja, miért vállalkozott erre az útra, mennyi új reményt és milyen álmokat szeretne megvalósítani. Olvassa a lány írásait, és úgy érzi hogy neki írták. Arthurnak is folyamatosan róla mesél: “Rátalálsz a tökéletes nőre, ott van előtted és mégis elérhetetlen.”
Egyre inkább érzések ébrednek fel benne a lány iránt, és egyben egy őrült gondolat is: „Mi lenne, ha felébresztené? ” Akkor nem lenne egyedül. Élete nem lenne többé sivár, értelmetlen, üres, magányos. De megteheti ezt? Van hozzá joga? Lehet ilyen önző? Saját maga miatt, azért, hogy saját élete értelmet nyerjen, megteheti ezt Aurorával? Mi lesz akkor a lánnyal, a reményeivel, az álmaival? Gyötrődik, mérlegel, megtegye vagy ne?
Dilemmáját Arthurral is megbeszélni, megkérdezi tőle, szerinte megtegye e: “Kitalálnál egy módszert arra, hogy ezerszer jobbá tedd az életed, te tudnád, hogy az rossz.” Felébreszthetném Aurorát, de itt kell leélnie az életét.” Artúr, bár nem emberi lény, csak egy android, mégis reálisan látja a helyzetet: “Ezt nem teheti meg vele”. Jim már másra sem tud gondolni, csak erre. Gyötrődik, kínlódik, mondogatja magának: “Eszedbe se jusson!” Egyfolytában kéri magát: “Kérlek, ne tedd meg.”
De az ember önző, és ez önzés ezúttal is győzedelmeskedik. Döntését megosztja Arthurral, akit megkér, hogy semmi esetre sem mondhatja el Aurorának, hogy ő ébresztette fel.
Jim mindent alaposan megtervez. Lezuhanyozik, megborotválkozik, tiszta ruhát vesz fel, és úgy állítja be az egészet, mintha Aurora kabinja is meghibásodott volna, majd mikor megbizonyosodik arról, hogy megkezdődött a lány felébresztése, elrohan a lakrészébe. A szíve zakatol, kapkodja a levegőt, nagyon ideges, most döbbent csak rá, mit is tett.
Megvárja míg Aurora útra kel, és elkezdi keresni utastársait. Ekkor Jim „véletlenül” összefut vele, és üdvözli a lányt. A lány nagyon izgatott, ugyan úgy ahogy Jim is az volt az ébredés után, hiszen azt hiszi, új álmokkal és reményekkel teli élete hamarosan megkezdődik. Jim azonban közli vele, ők ketten az egyedüli emberek akik ébren vannak, és egy meghibásodás következtében ment tönkre hibernációs kabinjuk.
Aurora megkérdezi Jimtől, mióta van ébren, és mikor megtudja, hogy már egy éve, borzasztóan megijed. Kétségbeesetten keresi a megoldást, a kiutat. Rögtön eszébe is jut a legkézenfekvőbb megoldás, mégpedig, hogy azonnal vissza kell magukat altatni. Rohan vissza a hibernációs kapszula felé, de Jim közli vele, ez lehetetlen, mert az ágyak nem tudnak elaltatni, csak fenntartják a hibernációs állapotot. Máshol volt ahol elaltatták őket, és csomó vizsgálaton estek keresztül.
Ezután a parancsnoki kabinba akar bejutni, miközben a férfi tudatja vele, semmi esély, mindezt ő is megpróbálta. Különböző mentő ötletekkel áll elő, de Jim mindegyikről lebeszéli, hogy ez nem működik. Erre a lány megvádolja, hogy nem is keresi a megoldást. “Mert már mindent megpróbáltam. Volt rá elég időm.”
Aurora kissé lenyugodva, maga elé meredve megszólal: “Hihetetlen, hogy egy éve már egyedül vagy. Borzasztóan nehéz lehetett.”
A lány lassan elfogadja a helyzetet. “Egy 1000 m-es acélvilágban kell leélnem az életem. Nagyon félek, de próbálok nyugodt maradni.“-írja a blogjában. Megkérdezi Jimet, mit lehet itt csinálni? A férfi körbevezeti a hajón, megmutatja neki a különböző termeket, szórakozási lehetőségeket, megpróbálja elterelni a figyelmét a helyzetről, és mindent megtesz azért, hogy Aurora jól érezze magát.
Esténként kiöltözve éttermekben vacsoráznak, ahol a lány prémium rangsorolása miatt már nem korlátozottak a lehetőségek, az ételekből már Jim is a legjobbat kérheti. Vége az unalmas és egyoldalú müzlis reggeliknek is. Újra és újra különböző meglepetésekkel kedveskedik a lánynak, ezzel tükrözi mit érez iránta. Jim tudja, hogy Aurorának hiányzik az élő természet, az igazi növények. A hajón speciális üvegbúrákban növényeket is szállítanak, melyeket majd az új lakóbolygón ültetnek el. Egyik alkalommal Jim ezekből a rózsákból vágott néhány szállal lepi meg a lányt.
Máskor pedig a férfi űrsétát a invitálja Aurorát. Űrruhát öltenek, és lassan kilépnek az űrbe, ahol kézen fogva lebegnek a csillagos végtelent csodálva. Mindez annyira lenyűgözi a lányt, hogy idővel ő is beleszeret a férfiba. Itt ezen a hajón mindketten egyenlőek, nincs társadalombeli különbség, mint a földön. Ugyanis Aurora gazdag, Jim pedig egy szegényebb társadalmi helyzetű gépész, akivel a lány a földön sosem ismerkedett volna meg, ahogy ezt ő maga a blogjában meg is említi: “Van egy pasim. Az utolsók lennénk a földön, akik összejönnének. Életemben először úgy érzem nem vagyok egyedül. Nem azt érzem hogy vége az életemnek, hanem, hogy most kezdek el élni.”
Jim és Aurora boldogan élnek, szerelmesen. Egyik alkalommal Jim Aurorát a hajó egy olyan részébe viszi, ahol egy óriási üvegablakon keresztül a fényekben úszó univerzumot csodálhatják meg, majd egy torta kíséretében boldog születésnapot kíván a lánynak. A lány teljesen el is feledkezett róla, hogy születésnapja van. Ezután a bárba mennek, ahonnan Jim egy pár percre visszamegy a szobájába, nagy lépésre készül, gyűrűvel indul a vissza.
Eközben Aurora a bárban Arthurtól egy italt rendel, aki minden rossz szándék nélkül, hiszen ő csak egy android, végzetes megjegyzést tesz: “Emlékszem tavaly ilyenkorra erre a napra, Jim nagyon várta, hogy találkozzanak. Hónapokon át tépelődött rajta, hogy felébressze e? Élete legnehezebb döntése volt.” A lány nem hisz a fülének, iszonyatosan megdöbben.
Ekkor lép be Jim, és rögtön észreveszi a lány tekintetében, hogy óriási baj van, és a boldogság mosolya egyből lehervad az arcáról. Megtorpan. “Mi az?” Aurora még mindig mélyen a szemébe néz, és félve kérdezi: „Te ébresztettél fel?” Jim pillanatáig habozik, majd őszintén egy rövid igennel válaszol. Ez Aurorát sokként érinti, szinte elájul, hányingere van, levegőt kapkodva az ajtó felé tántorog, miközben azt ismételgeti: “El akarok menni”. Jim megpróbálja megnyugtatni, de a lány, aki eddig élete értelmet jelentette, most gyűlölettel néz rá, és ordítva parancsolja, tűnjön el a szeme elől.
Jim napról napra folyamatosan megpróbálja menteni a helyzetet, hogy miért tette amit tett, de a lányt nem érdekli, gyűlöli, amiért elvetette az életét, szerinte Jim halálra ítélte őt. A férfi minden próbálkozása a kibékülésre vagy legalább arra, hogy szerelme ismét szóba álljon vele, hiábavaló. A lány látni sem bírja. Egyik éjjel be is lopódzik a férfi kabinjába miközben ő alszik, és ütlegelni, majd rugdosni kezdi. Jim felébred, de nem küzd, hagyja, hogy azt tegyen a lány amit akar. Aurora felvesz egy vasrudat az ágy mellől, de végül mégsem súlyt le Jimre. Gyűlölettel a szemében elhagyja a férfi kabinját.
Nagyon elgondolkodtató, hogy Jim tényleg elvette e a lány az életét? Valóban halálra ítélte őt? Amíg nem tudta, hogy a férfi szándékosan ébresztett fel őt, nem volt a helyzettel igazából problémája. Hiszen boldog volt, boldogabb mint a földön, itt megtalálta a szerelmet amit mindig is keresett, amiben a földön nem volt része. Vajon ha megérkezett volna az új világba Jim nélkül, hiszen ő addigra már halott lett volna, hogy alakul az élete? Megismerte volna ezt a boldogságot, ezt a szerelmet? És ha nem találta volna meg, akkor is boldog lett volna? Tulajdonképpen itt a hajón nem volt választása, egyetlen férfi volt akit megismerhetett, és az adott körülmények között, ahogy egymásra voltak utalva, csakis egymás társaságát élvezhették. Romantikus estéket töltöttek együtt, a férfi folyamatosan kedveskedett neki, igazából elkerülhetetlen volt, hogy Aurora Jimbe szeressen.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, tarts velem. Két hét múlva megtudhatod, hogyan folytatódik a történet.
Forrás (ahonnan a képeket töltöttem le): flickr.com, denofgeek.com, desired.de, blu-ray.com, theatlantic.com, mdr.de, hollywoodreporter.com, slashfilm.com, hudsandguis.com,