Passengers (Utazók)

II. rész

Ahogy az első részben olvashattátok, Aurora megtudta, hibernációs ágya nem véletlenül ment tönkre, hanem szerelme, Jim tehet róla. Borzasztóan megharagszik rá. Nem ad esélyt Jimnek, hogy legalább elmondja, miért ébresztette fel őt. Kerüli, hallani sem akar róla. Így a férfi egy hangszórón keresztül kezdi tettét megmagyarázni. Elmondja többek között azt is, hogy miután a lányt felébresztette, úgy érezte, életének újra lett értelme. De Aurorát ez sem érdekli, ordítva közli vele: “Nem érdekel a nyomorod. Elvetted az életem.”

Aurora nemcsak dühös, de borzasztóan szomorú is. Kételyek között vergődik. Szerinte Jim elvette az életét, az álmait, viszont sosem volt boldogabb, mint abban az egy évben, míg együtt voltak. Megnézi a búcsú videót is, amit barátai indulásakor készítettek számára, és legjobb barátnője is azt mondja, ő nem volt boldog itt a földön, másra, és többre vágyott.

Ezalatt az űrhajón több meghibásodás is bekövetkezik, aminek következtében egy újabb utas, Gus a fedélzetmester is felébred. Mikor Aurora kettesben marad vele, elmondja neki, hogy őt Jim ébresztette fel, Gus azonban ezt tudja, mivel megvizsgálta a kapszulákat. A lány kérdőre vonja a fedélzetmestert, hogy ezt ennyiben hagyja? “Ő egy gyilkos!”-kiabálja ingerülten. Azonban Gus felhívja Aurora figyelmét arra, hogy nem tudhatják, abban a helyzetben, abban a kétségbeesésben, amiben akkor a gépész volt, vajon ők mit cselekedtek volna? “Igaza van Aurora, de a fuldokló nem nézi, kit ránt le magával a mélybe. És Jim fuldoklott.” A lány elcsodálkozik a válaszon, nem ezt várta.

• 

• 

Az Avalon fedélzetén egyre több és súlyosabb zavar jelentkezik, ami az utasok életét is  többször veszélybe sodorja. Egyik alkalommal Aurora épp az uszodában úszik, mikor megszűnik a gravitáció. A hatalmas víztömeg a lánnyal együtt a levegőbe emelkedik. Ő megpróbál kiúszni belőle, de egy óriási vízbuborék magába zárja, és elveszti eszméletét. Néhány perc múlva azonban a gravitáció magától helyreáll. A víztömeg a lánnyal együtt vissza zuhan a medencébe, és az ütéstől Aurora visszanyeri az eszméletét.

A három ébren lévő utas közös erővel próbálja a hibák okát megtalálni, hiszen kiderül, súlyos veszélyben vannak, az űrhajó meg is semmisülhet. Gus hirtelen rosszul lesz, és a fedélzeten lévő orvosi kapszulában végzett vizsgálat során kiderül, halálos beteg, és rövid időn belül meg is hal.

• 

• 

Jim és Aurora magukra maradnak, de össze kell fogniuk, ha túl akarják élni. A központi gépterembe mennek a hibát megkeresni, és rájönnek, hogyan hozhatnák rendbe a zavart. A reaktort le kell hűteni, a felhalmozódott nagy nyomású hőt ki kell engedniük az űrbe, különben felrobban a hajó. Jim vállalkozik a feladatra, hogy kimegy a zsiliphez. A terv szerint kinyitja kívülről az ajtót, majd gyorsan visszamegy az űrhajóba, a lány pedig, amint kinyílt az ajtó, kiengedi a tüzet.

Jim felveszi a szkafandert és a zsiliphez indul. Tekintetében látszik, várja, talán most Aurora mond valamit, hiszen lehet, hogy most látja utoljára, talán megbocsátott neki. A néző is számít rá, esetleg most megtörik a jég a lány részéről. De ő nem mond semmit, Jim pedig hátat fordít és elindul. Ekkor végre Aurora zokogva megszólal: “Jim gyere vissza hozzám, én itt nem tudok nélküled élni.”

Jim kiér az űrbe, kinyitja a zsilip ajtót kívülről, de az nem marad nyitva. Nincs más megoldás, nyitva kell tartania az ajtót ahhoz, hogy a hő távozni tudjon. Aurora kétségbeesetten tiltakozik, ne tegye, menjen vissza, találnak más megoldást, de a férfi tudja, nincs más megoldás. Kéri a lányt, nyissa meg a belső ajtót, de Aurora nem akarja, sírva mondja neki, ha kinyitja az ajtót, azzal megöli őt.

Közben odabent iszonyat hőség keletkezik, a részleg szinte lángokban áll, perceken belül végzetes lehet, ha nem cselekednek. Jim megpróbálja meggyőzni a lányt, hogy ha ezt nem teszik meg, több ezer ember veszti életét a hajón. A túloldali helység hatalmas üvegablaka a tűz miatt repedezik kezd, és az operációs rendszer is hangosan figyelmeztet arra, hogy a hőmérséklet és a nyomás a helységben kritikus.

Aurora két kézzel tartja az ajtónyitó kart, amit egy ruhaneművel csavart körbe, ezzel védi kezeit a forróság ellen, majd sírva és ordítva meghúzza. A lángok nagy sebességgel áramlanak a zsilipen keresztül kifelé az űrbe, miközben Jim minden erejével küzd a hő erejével szemben. Próbálja az ajtót nyitva tartani, de a nagy forróságot és nyomást egy idő után nem tudja már elviselni, és kisodródik az űrbe. A zavar azonnal elhárul, a hőmérséklet és a nyomás normalizálódik a helységben.

Aurora szólítja Jimet, és az ablakon keresztül látja, ahogy a férfi egyre távolabb sodródik. Jim hangja egyre gyengül: “Kérlek bocsáss meg…mindenért. Bárcsak 90 év múlva találkoztunk volna. Házat építenék neked.” Eközben egyre messzebb távolodik a végtelen űrben.

A lány megrémül, elárasztja a félelem, hogy egyedül marad. Talán most először érzi át igazából, amit Jim érezhetett, mikor az óriási űrbörtönben teljesen egyedül volt. Magára hagyottan, segítség és remény nélkül. Talán már nem is érdekli mit tett vele Jim, hogy elvette az életét. Egyetlen dolog érdekelte, ne veszítse el szerelmét. Tudta, azonnal cselekednie kell, vissza kell hoznia Jimet. Kapkodva felvesz egy űrruhát, és visszahozza a már eszméletlen férfit.

Bevonszolja a fedélzetre és nagy nehezen beemeli a gyógyító kapszulába. Beállítja a diagnosztizálást, de az automata közli, sajnos a páciens halott. Aurora ebbe nem nyugszik bele, prémium besorolású karkötője segítségével felülírja a diagnózist, majd zokogva tovább nyomkodja az érintő képernyőt, további parancsokat kiabálva a gépnek, de nem jár sikerrel. Hirtelen eszébe jut, hogy Gus kezelésénél egy bizonyos számkódra volt szükség.

Kétségbeesetten próbál emlékezni a kódra, ismételi a számokat, míg végül eltalálja a helyes kódot és újraélesztést programoz. Reszketve várja mi történik, mire Jim kisvártatva lélegezni kezd. Aurora iszonyatosan megörül. Kinyitja a kabin fedelét, bemászik maga is, és örömkönnyeket hullatva öleli és csókolja a férfit. Jim hosszú idő után végre visszakapta a lányt, újra érezheti szerelmét.

Az űrhajó megmenekül, és velük együtt ötezer ember életét mentette meg Jim önfeláldozó tette. Talán ezzel saját lelkiismeretét is helyre akarta hozni, mikor a gyilkos akcióra vállalkozott. Nem sokkal később kiderül, hogy az orvosi kapszula egy személy hibernálására alkalmas, és Gus azonosítójával ezt el is végezhetik. Jim, bár legkevésbé sem akarja elveszteni Aurorát, mégis felajánlja neki, élnie kell a lehetőséggel, ő még megérkezhet az új világba, megvalósíthatja álmait.

Miközben ezt a döntést meghozta, iszonyatosan vívódhatott legbelül, hiszen örökre elvesztheti az egyetlen embert, aki értelmet adott életének, akit mindennél jobban szeret. Újra egyedül maradhat a hatalmas űrbörtönben, ami még rosszabb lenne mint azelőtt, mielőtt Aurorát megismerte. Mégis kéri a lányt, éljen a lehetőséggel. “De magányos lennél, és nem találkoznánk többé.”  – mondja Aurora. “Majd meglátogatlak.” – mosolyog Jim.

88 évvel később

A csillaghajó utasai és a legénység felébrednek, és ahogy a központi csarnokba érnek, szemük szájuk tartva marad a gyönyörű látványtól. Aurora és Jim hosszú és boldog életük során különböző növényekkel telepítették be a hajót, élettelivé varázsolták az acélvilágot. Jim még házat is épített Aurorának.

“Egy bölcs barátom szerint sehonnan sem szabad annyira elvágyódni, hogy ne vegyük észre, mennyire jó nekünk ott, ahol vagyunk. Mi eltévedtünk az úton, aztán egymásra találtunk, és leéltünk egy gyönyörű életet együtt.” (Aurora Lane)

Tehát Aurora mégis Jimet választotta. Annak ellenére, mennyire gyűlölte, mikor megtudta, hogy a férfi ébresztette fel, mégsem élt a lehetőséggel, hogy Jim mindent jóvá tehet, mégis eljuthat az új hazájába, megvalósíthatja álmait. A lány végül nem akarta szerelmét elhagyni, inkább az űrhajóba bezárt életet választotta. Vajon mi lett volna, ha nem így dönt, és mégis eljut a gyarmatbolygóra? Megbánta volna ezt a döntését? Boldog lett volna ott? Megtalálta volna az új szerelmet? Ha igen, lett volna annyira boldog, mint amilyen Jimmel volt?

És mi lett volna Jimmel? Hogy teltek volna mindennapjai egyedül, magányosan, miközben szerelme ott van mellette, mégis elérhetetlen számára? Rendszeresen látogatta volna az alvó lányt, mesélt volna neki arról, hogy érzi magát, hogyan telnek a napjai, hogy mennyire hiányzik neki. Még akkor is mikor már őszülő bácsi lett volna, a lány viszont változatlanul szép és fiatal. Minden egyes nap, egy egész életen át, mígnem eljő a halál. Nem vitás, Jim élete ebben az esetben nagyon sivár, fájdalmas és boldogtalan lett volna.

Ti mit gondoltok? Mit tettetek volna Aurora helyében? Ti boldogok tudnátok lenni egy acélvilágba zárva életetek szerelmével? Én most így, hogy itt ülök a lakásban az asztalnál, azt gondolom, én nem tudnék így boldog lenni. Nekem ez túl egyhangú lenne. Hiányoznának az emberek, hiányozna az igazi természet, a napsütés, a szellő érintése, a szabadság érzése.

Forrás (ahonnan a képeket töltöttem le): rottentomatoes.com,slashfilm.com, fanforum.com, moviemansguide.com, idailymail.co.uk, pin.it, google.com, steemit.com, i.ytimg.com, irishnews.com,