Pláza zsaru intézkedik

Avagy hogyan kezeljünk biztonságosan egy kiömlött narancsfoltot?

Lázasan folynak a blog körüli előkészületek, a hozzá szükséges kellékek beszerezése. Épp a fürdőszobában készülődtem, mikor csengettek. Hallottam, ahogy a párom lement a lépcsőn a bejárati ajtóhoz, majd kisvártatva feljött. Kinéztem a résnyire nyitott fürdőszoba ajtón, és láttam a kezében tartott kartondobozt. „Megjött…megérkezett?” – Kérdeztem mosolyogva, de tulajdonképpen tudtam a választ. A blog íráshoz szükséges notebook megérkezett. De jó! Hamarosan kezdhetek blogolni.

Azonban szükség van még néhány apróságra, például egy notebook táskára. „Minek az? Hol fogod a notebookot használni, hova viszed magaddal?” – Kérdi a párom. „Hát, mindenhova!” És különben is, szeretnék egyet és kész. El is mentünk a legközelebbi bevásárlóközpontba. Hosszas nézelődés és válogatás után sajnos táska nélkül maradtunk. Vagy túl nagy volt, vagy túl kicsi, vagy a színe nem tetszett. Na nem baj, majd rendelek az interneten, különben is, ott sokkal olcsóbb.

A vásárlás olykor kimerítő, főleg ha mondhatni felesleges, mivel eredmény nélkül jár. Elfáradtam. Azon kívül éhes voltam és szomjas is. Vettünk egy helyben készült pizzaszeletet és egy kólát, majd leültünk az egyetlen szabad padra. Vásárlás után szeretek kicsit így ücsörögni, nézni a sokaságot, ahogy lázasan, vagy éppen unottan és kedvetlenül-ez leginkább hölgyeket kísérő férfiakra jellemző-jönnek mennek egyik üzletből a másikba, szatyrokkal, vagy épp anélkül. Megfigyelem, ahogy fel vannak öltözve, ahogyan viselkednek. Néha kifejezetten vicces egy egy ember, vagy érdekes. Ilyenkor a párommal mindketten felfigyelünk arra a bizonyos személyre, vagy személyekre, összenézünk, mosolygunk vagy épp csodálkozunk, és persze gyakran kommentáljuk őket.

Így lettem figyelmes egy közelünkben ácsorgó fiatal párra, akik babakocsiban ülő gyermeküket itatták feltehetőleg narancslével egy műanyag palackból, ami aztán némi ügyetlenkedés következtében kiömlött a földre. Az apuka nézett jobbra, nézett balra, mit is csináljon most, kinek szóljon, szemmel láthatóan nem akart csak úgy továbbállni. Nem is kellett sokat tétováznia, valahogy a semmiből ott termett egy biztonsági őr, és azonnal átvette az irányítást. Széles gesztikulálásokkal megnyugtatta a fiatal párt, menjenek nyugodtan tovább, ő majd kézbe veszi az ügyet.

A fiatal, talán húszas évei végén járó áruházi biztonsági alkalmazott frissen vasalt egyenruhájában, amely kissé bőnek bizonyult, és körülbelül 160 cm magas termetére szemmel láthatóan túl hosszú is volt. Bal fülében fekete karika fülbevalóval, halánték magasságig, körben, szinte kopaszra nyírt frizurájával, már magával a megjelenésével is mókásnak tűnt, de viselkedésével még inkább, ahogy a tettek mezejére lépett. Filmbe illő vicces alak volt, kár, hogy nem vehettem fel videóra. 😂

A fiatalember többször is gondosan szemügyre vette a padlón éktelenkedő tócsát. Kisterpeszben állva, mindkét karját csípőre téve, felső testével kissé előre dőlt, hogy jobban szemügyre vegye a balesetet újra és újra. Majd egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát-ezzel kissé hintázó mozdulatot téve jobbra, majd balra tekintve, ismét felmérte a helyzet súlyosságát.

Miután alaposan megvizsgálta a helyzetet, intézkedett. Nadrágtartójára rögzített telefonkészüléken jelentette a problémát, amíg pedig megérkezett a takarító személyzet, éberen őrizte a területet, és saját testi épségük érdekében figyelmeztette a túl közel merészkedő járókelőket, vigyázat, bele ne lépjenek a tócsába. Szakszerűen biztosította a terepet, és tartotta fent a rendet. Szemmel láthatóan nagyon élvezte a feladatát, talán valamikor rendőr akart lenni.

Nem is kellett sokáig várnia, a közeledő tisztaságért felelős személyt jól felszerelt takarító kocsijával már távolról észrevette, és széles karmozdulatokkal a tetthelyre irányította. A tócsára mutatva vázolta a helyzetet, majd miután nyugtázta, minden rendben lesz, a kolléga megértette feladatát, a „rend őre” pedig tovább állt.

Az idősödő takarító munkatárs magas és nyúlánk személy volt, szinte teljesen ősz. Eddig is mint nézők jól szórakoztunk, de miután anélkül, hogy elkezdte volna a kiömlött narancslevet feltörölni, a céges készüléken egy rövidet telefonált. A párommal mosolyogva összenéztünk, és kíváncsian vártuk, vajon most mi fog következni. Kisvártatva megérkezett az erősítés egy középkorú, igencsak molett szőke hölgy személyében. Most már ketten szemlélték a padlót, majd a férfi rámutatott ujjával egy pontra, mire a hölgy egy hosszú, kaparó jellegű eszközzel valamit felkapart a földről, majd váltottak néhány szót, azután a kolléganő odébb állt.

Most már, hogy minden zavaró körülmény tisztázódott, végre megkezdődhetett a takarítás. A sárga, csúszásveszélyt jelző tábla a tisztasági kocsiról a tócsa mellé került, a felmosó szorgosan tüsténkedett a takarító kezei között. Két perc sem telt bele, a padló újra tiszta volt. A veszélyt jelző tábla rögtön visszakerült a kocsira, én pedig néztem utána, ahogy az idős úr dolgát végeztével elballagott, majd eltűnt a tömegben.

…szeretek kicsit így ücsörögni, nézni a sokaságot, ahogy lázasan, vagy éppen unottan és kedvetlenül jönnek mennek. Megfigyelem, ahogy fel vannak öltözve, ahogyan viselkednek, néha kifejezetten vicces egy egy ember…és időnként jól szórakozom.