Utazás

Hétvégi kiruccanás Görögországba. Élményeim Athénban

Máskor is említettem már, hogy nagyon szeretek utazni. Annyi szép és érdekes ország van ahova szívesen ellátogatnék. Az európai városok, fővárosok nevezetességeit egy hétvége alkalmával is érdemes meglátogatni. Ilyenkor az egész napot városnézéssel töltjük, pihenésnek nem igen lehet nevezni, de arra ott van a nyári szabadság alkalmával töltött nyaralás. Egyébként is, a legtöbb külföldi nyaralásnál az adott országból szinte semmit sem látunk, mert az egész napot a tengerparton töltjük.

Persze kirándulásokra is be lehet fizetni, de akkor egyrészt egész nap úton vagyunk a nagy hőségben, ami gyerekekkel nem igazán praktikus, másrészt, én sajnálom a strandolástól elvett időt. Végre elutazunk valahová ahol meleg van, tudunk fürödni és napozni, gyorsan el is telik egy hét, aztán újra haza kell menni ahol esik az eső és rossz idő van. Itt, Németországban az utóbbi években katasztrófális a nyár, nagyon sokszor esik az eső és hűvös van.

Emlékszem, két évvel ezelőtt a nyári szünetben ültünk a gyerekekkel a konyhában és néztük az ablakon át a zuhogó esőt. Már négy nap eltelt a három hét szabadságomból és az időjárás előrejelzés sem kecsegtetett nyári idővel. Abban az évben épp nem terveztünk nyaralást, beértük volna a hazai strandokkal is, de az időjárás miatt erre esély sem volt. Így megmentve a nyarunkat, hírtelen ötlettől vezérelve, befizettem egy egyhetes mallorcai nyaralásra.

Görögországban nyaraltunk már kétszer is, tavaly Krétán, néhány éve pedig Kassandrán. Bár itt is az egyik napot kirándulásra szántuk, mégsem voltunk Athénban. Kassandrán egy kölcsönzött autóval csak a közeli városba látogattunk el, ennek a kirándulásnak az éltre szóló élménye számomra az volt, mikor a benzines autóba dízel üzemanyagot tankoltam. 🤣 Na, de ez egy másik történet.

Ezúttal mi legyen az úti cél?

November volt, készültünk a karácsonyra és én még mindig nem tudtam, mit kérjek a Jézuskától? Már többször is elterveztem, hogy a spórolt pénzemet csakis utazásra fogom költeni, jobban mondva erre fogok spórolni. Kérhetnék karácsonyra például egy hétvégi utazást is. Mindig szép élmény egy ismeretlen ország, város felfedezése és ezúttal erre jobban vágytam, mint bármilyen más ajándékra. Meg is beszéltük párommal, hogy idén egy külföldi utat ajándékozunk egymásnak. Na de hova menjünk?

Én már régóta el szerettem volna látogatni Athénba. Kíváncsi voltam azokra az ókori görög építményekre, úgy gondoltam, Athénnak megvan a maga különleges hangulata. Párom Máltára voksolt. Na oda tuti nem megyek, mondtam. Mit csináljak Máltán, mi abban a különleges, engem Málta nem érdekel. Párom megemlítette még Isztambult, amire azt mondtam, oké, abban benne vagyon, de Málta kizárt. Néhány hétig még mindig nem volt döntés, én ragaszkodtam Athénhoz, a párom Máltához, kompromisszumként Isztambult is elfogadtam volna.

Eljött a karácsony és a páromnak ajándékozott karácsonyi kártyára ezt írtam. „Kupon egy csodás, együtt töltött hétvége egy közösen kiválasztott városban”. Tőle pedig ezt a kártyát kaptam: ” Érezd jól magad velem Athénban”….juhuuu, hát, akkor irány Athen. 😊

Az utazás időpontjának kiválasztásával járó némi véleménykülönbözet után sikerült márciusban megegyeznünk. Én jobban szeretem a gyors és egyszerű módját az utazás, nyaralás foglalására, mégpedig utazós applikáción vagy weboldalon kiválasztom egyben az egész „csomagot”, azaz úti cél, eszköz (repülő, vonat, egyéb), hotel. Sokak szerint a repülőjegy és a hotel külön kiválasztva olcsóbb, de én eddig nem ezt tapasztaltam. Ezúttal viszont ezt az opciót is gondosan megvizsgáltuk, mivel a „mindent egybe” változat egy hétvégére elég drágára sikeredett volna. Így hát ez alkalommal valóban olcsóbb volt az egyik weboldalon a repülőjegyet megvásárolni, a másikon pedig a hotelt kifizetni.

Érkezés Athénba

Március 3-án 12:55-kor szálltunk fel a müncheni repülőtéren és a helyi idő szerint 16:30-kor szálltunk le Athénban. Az egy óra időeltolódást levonva 2,5 órás repülőút után érkeztünk meg a 16 fokos városba. Nem foglaltunk transzportot a hotelhez, a repülőtérről könnyedén el lehet jutni a szállodáig metróval, aminek természetesen már utazás előtt utána néztünk. A metróállomáson jegyértékesítő automaták állnak rendelkezésre, de szerencsére a jegypénztár is nyitva volt, így aki nem volt biztos melyik irányba induljon el, a pénztári dolgozóktól kérhetett segítséget.

A vonaljegy a szállodáig 9 euróba került fejenként és 90 percig volt érvényes. A metrón brutális tömeg volt, mondtam is, ha itt nem kapok koronát, akkor sehol. Régebben, Budapesten éltem át hasonlót mikor rendszeresen metróval közlekedtem, hogy már egy hajszál sem fért be a szerelvénybe, de még mindig nyomultak befelé az emberek. Már alig vártam, hogy 45 perc és ha jól emlékszem, 15 megálló után végre kiszállhassak. Egyszer át kellett szállnunk, de ezúttal csak 1 megállót kellett tovább metrózni az Omonia térig.

Hotel Brown Acropol

A Hotel Brown Acropolban foglaltunk szállást, amely egy 4 csillagos, 165 vendégszobával rendelkező szálloda a város központi terén, az Omonia téren. A kellemes hangulatú, tiszta előtér viszonylag kisebb az eddig megszokottnál, legalábbis nekem ez volt a benyomásom. A személyzet segítőkész és kedves volt, néhány perces becsekkolás után már tartottunk is felfelé a lifttel az ötödik emeleti szobához.

A hotelszobánk nem volt nagy, de tiszta, hangulatosan berendezett. A kétszemélyes ágy mindkét oldalán éjjeliszekrény és mellette még annyi hely, hogy kényelmesen el lehessen férni. A kilátás a hotel belső udvarára nézett, ami ekkor épp átépítés alatt állt, így nem volt úgymond szép látvány, be is húztam a függönyöket.

A szoba felszerelései közé tartozik, ahogy az már megszokott, televízió, minibár, széf. Az ággyal szemben a hosszúkás asztalon jól elfértek azok a dolgaink, amiket nem akartunk a hétvége alatt a bőrönben tartani, mint például neszesszer, esernyő (mert ugye egész hétvégére esőt jósolt az előrejelzés), térkép, telefontöltő és hasonló apróságok. A fürdőszoba szép volt és tágas, az ingyenes piperecikkeket rögtön le is csekkoltam, még arcmaszk és hajháló is volt a kínálatban.

Az étterem és a bár a szálloda hetedik emeletén helyezkedik el. A restaurant külső falai üvegből készültek, melyeken szintén üveg tolóajtókon keresztül a teraszra lehet kijutni. A teraszon asztalok székekkel körülvéve szolgálják a vendégek kényelmét és ami engem meglepett, három jakuzzi is található a terasz végében. A jakuzzit ingyen használhatják a szálloda vendégei és az étteremben lévő bárpultnál rendelt italt a személyzet kérésre a pezsgőmedencénél szolgálja fel.

A Hotel Brown Acropol étterme

A jakuzzira én nem számítottam, nem vittem magammal fürdőruhát, így nem is terveztem a pezsgőfürdőbe beülni, de utolsó nap arra gondoltam, kár lenne kihagyni, olyan hangulatosan néz ki ahogy este ki van világítva. Első gondolatom az volt, milyen a víz hőmérséklete, mert nekem muszáj, hogy jó meleg legyen. Le is csekkoltuk a kezünket beledugva, hát, elég hűvös volt, a jakuzzi digitális kijelzője 35 fokot mutatott. Én otthon 39 fokban zuhanyzom, ebbe tuti nem ülök bele. Szerencsére lehetett állítani a hőfokot, így az utolsó jakuzzit kiválasztva fel el is nyomtuk 38 fokig, tovább nem ment.

Gyorsan lementünk a szobába átöltözni. Volt nálam egy fekete fehérnemű, ami sötétben simán elment bikininek, azt vettem fel, arra pedig a szobában található fehér fürdőköpenyt és lábaimra a pamut papucsot. Így vonultunk át az éttermen, ki a teraszra. Az általunk előmelegített fürdő persze foglalt volt, egy 12 év fiúcska lubickolt benne. Ez most komoly? Így kénytelenek voltunk a másikba beülni és abban reménykedni, hogy a gyerek hamar megunja a pancsikolást és kiszáll. Nem is kellett sokáig várni, hamarosan elfoglalhattuk az általunk kiválasztott és felmelegített kis medencét.

Ami mindig a legrosszabb, az a jó meleg vízből való kiszállás, amikor a levegő odakint jóval hűvösebb. Persze elfelejtettünk törölközőt kihozni magunkkal, szárítkozásra maradt a fürdőköpeny, ami elég vékonyka volt. Így, vacogva és fürdővíztől csepegve slattyogtunk végig az egész éttermen a liftig, vissza a hotelszobába. Szerencsére az étterem ekkor szinte üres volt. Csak az egyik asztalnál ült két férfi, akik meglepetten néztek ránk miközben elhaladtunk mellettük. Szerintem ők még nem fedezték fel, hogy jakuzzi is van. 🤣

Mivel késő délután érkeztünk meg és utolsó nap már délig el kellett hagynunk a hotelt, így 3 éjszakát töltöttünk a szállodában, hogy két 2 teljes napunk legyen a városnézésre. Így háromszor reggeliztünk a szálloda éttermében és mindháromszor ugyan az a reggeli kínálat volt. Mondtam is a páromnak, annyi minden van itt, de én nem találok igazán kedvemre valót.

Ezen ő el is csodálkozott, szerinte eddig itt van a legbőségesebb svédasztalos reggeli az összes szálloda közül, ahova eddig ellátogattunk. Abban igaza volt, hogy bőséges volt a kínálat, volt többféle péksütemény, különféle müzli, főtt és buggyantott tojás, felvágottak, sajtok, különféle ízesítésű kenyérre kenhető krémek, saláta, gyümölcsök, halak, orientális reggelik, mint sült burgonya gombával. Ez például nekem különösen ízlett, de a harmadik napon már nem volt hozzá kedvem.

Aminek viszont örültem, hogy volt kávégép, amiből különféle kávéitalokat nyerhettek a szálloda vendégei. De most komolyan. A legtöbb étteremben kitesznek egy kancsó kávét és tejet, ha valaki viszont kapucsínót vagy macchiatót szeretne, azt külön meg kell rendelni és kifizetni, ha egyáltalán van. Én mindig egy nagy bögre kapucsínót fogyasztok a reggelim mellé, sosem hagyom ki, ez nálam egy must- have. Ezért is érthető, hogy ezt itt külön meg kellett említenem, mennyire jól esett a gombnyomásra érkező tejhabos kávéital.

A szálloda kínálatai közé tartozik még többek között a spa és wellnessközpont, fitneszterem, szauna és különféle masszázs szolgáltatás. Konditermet már több szállodában is felfedeztem és annak ellenére, hogy magam is rendszeresen látogatom otthon a fitneszstúdiót, én személy szerint sosem vetemednék nyaralás, utazás alatt edzésre.

A hotel környéke, az Omonia tér

Aznap, miután megérkeztünk és elfoglaltuk a hotelszobát, már késő délután volt és elég éhesek voltunk, így felkerekedtünk és elindultunk valamiféle élelem után nézni. A mai estén nem akartuk étteremben vacsorázni, egyszerűbb és gyorsabb megoldást kerestünk, amit hamar meg is találtunk a szálloda túloldalán álló kis helyi büfé formájában. A bisztró falán örömömre, nagy képeken látható volt a kínálat, így el tudtam mutogatni az eladónak, mit szeretnék. Volt itt mindenféle görög specialitás, mint gyros pitában, dürüm, döner, csirke saslik azaz souvlaki.

A büfé előtt négy, közepes méretű kerek asztal székekkel szolgálta az étkezni kívánó vendégek kényelmét. Na jó, őszintén szólva kényelmesnek nem igen nevezhetném, nem is vártam ezt el egy útszéli büfétől. Az asztalok direkt a nagy forgalmú út mentén helyezkedtek el, kissé inogtak is, a műanyag kemény székeken nem voltak párnák, fura alakok ültek a többi asztalnál és minket néztek.

Mondtam is a páromnak, furán és kényelmetlenül érzem magam és ez az érzés még jobban erősödött mikor kisvártatva, hogy leültünk, megjelent mellettünk egy 6 év körüli kolduló kislány. Hogy mire gondolok ilyenkor? Adjak? Ne adjak? Ha adok, az kihez kerül? Milyen lehet így élni, az utcán felnőni? Vannak a kislánynak barátai, jár-e, fog-e iskolába járni? És hol van egyáltalán a gyámhatóság? Ezzel a kislánnyal mindennap találkoztunk, amint kiléptünk a szállodából, ott termett mellettünk. Később láttam, hogy egy felnőtt nő, feltételezem, hogy az anyja volt, küldözgeti őt oda a turistákhoz kéregetni.

Ami az ételt illeti, nagyon ízlett, gyrost rendeltünk pitában és hozzá két saslikot. A pita friss volt, a hús szintén és omlós. Egy dobozos kólát megosztottunk egymás között és mindezért borravalóval együtt 10 eurót fizettünk. Egyébként az ilyen útszéli helyi büfékkel gyakran találkoztunk a városnézés során, szóval ha valaki útközben megéhezik, gond nélkül szert tehet olcsó és gyors étkezésre…jobb mint a meki. 🤣 Sok helyen az ételek nevei nem voltak latin betűkkel kiírva, így fogalmam sem volt, milyen ízű az előttem ínycsiklandónak látszó étel. Szerencsére az eladók nagy része beszél angolul, így nem vásároltam zsákbamacskát.

Utcakép Athén

Az Omonia tér Athén forgalmas központjában helyezkedik el, több szálloda is működik a téren. Ezért is csodálkoztam, mennyire lepukkant benyomást kelt. De tényleg. Eddigi tapasztalatiam alapján, akkor is, ha az ország viszonylag szegény, a szállodák környéke mindig elit és tiszta volt. Ez így volt még Törökországban és Egyiptomban is. Hát itt, Athénban nem.

A szálloda oldalán hajléktalanok tanyáznak, egész család, a már említett kislány is itt töltötte napjait, ezért is bukkant fel körülöttünk rendszeresen athéni tartózkodásunk során. Az épületek elhanyagoltak, őszintén, megfigyeltem, hogy egyetlen graffiti nélküli házat sem láttam. Sok az elhagyatott utca, már néhány méterre a szállodától sötét és vizelettől bűzlő sikátor jellegű szűk utcákon haladtunk keresztül. Nem éreztem magam kifejezetten jól, sem biztonságban eközben.

Úton-útfélen kéregető emberek zavarják a járókelőket. A rövidke metróúton az Akropolis felé, kétszer is találkoztunk az utasok között végighaladó kéregetőkkel, előszőr egy idősebb asszony, majd egy fiatalabb nő babakocsival vonult végig az egész szerelvényen valami szöveget hangosan, görögül ismételgetve. Nemcsak a szállodák környékén, egész Athénban sok az utcán élő hajléktalan, takarók, párnák segítik kényelmesebbé tenni számukra a kemény aszfaltot. Olykor egy ilyen mozdulatlanul fekvő, takarókkal befedett alakot elnézve felmerült bennem, vajon él – e még egyáltalán?

A lakosság nem valami udvarias, az utcán mennek az emberek mint a „birkák”, simán nekem jöttek volna ha nem térek ki. Ezt külön meg is jegyeztem, ilyesmivel sem találkoztam még utazásaim során. És ahogy vezetnek, de komolyan, rengeteg az ámokfutó. A hotel melletti pékséget naponta látogattuk és ilyenkor egy süti és kávé társaságában az emeleti ablakból figyeltük az utca forgalmát. A piros lámpánál nem állnak meg az autók, lazán mennek tovább akkor is, ha a gyalogosoknak zöld van, mondjuk a gyalogosokat sem igen zavarja a piros jelzés, átmennek akkor is, ha jön az autó.

A sávváltás sem gond, jelzés nélkül szlalomoznak a járgányok egyik sávból a másikba, magasból téve a KRESZ szabályaira. Néha nekünk is meg kellett küzdenünk, hogy átjussunk egyik oldalról a másikra. Egyik alkalommal egy babakocsis pár készült átkelni a túloldalra a gyalogosok számára zöld jelzésű lámpánál, mikor egy autósofőr kiordított rájuk valamit a jármű ablakán keresztül, hát nem hangzott éppen dicséretnek.

Akropolisz

Acropolis

A szállodától körülbelül 10 perc alatt, 24 órás metrójeggyel nem egészen 4 euróért fejenként, könnyedén el lehet jutni az Akropoliszig, ahova a bejutás sokkal tovább tart, mint az oda út. Itt gyorsan megemlíteném, hogy úton a metróhoz, holott én nem vagyok egy nagy „viseljünk maszkot rajongó”, mégis vettem egyet egy utcai árustól a metrón való utazáshoz. Egyébként a repülőn sem volt kötelező az orrot és szájat eltakaró eszköz viselése, ezért is lepődtem meg, mikor a metrón a hangosbemondón keresztül, három nyelven felhívták az utasok figyelmét a kötelező maszk használatára, amit legalább annyira vettek komolyan az utasok mint a közlekedési lámpák jelzéseit.

Körülbelül háromnegyed órát álltunk sorba az Akropolisznál a belépőjegyért, ami több variációban is megvásárolható. A várakozás közben megtudtuk, hogy a jegyeket online is meg lehet venni, de ekkor már mindegy volt. Az öt napos kombinált jegy, amivel az Akropoliszon kívül a város még más nevezetességeihez is szabad a bejárás, 30 euróba került. Mi az egy napra érvényes 20 eurós belépőjegyet választottuk, ami egyébként ősztől tavaszig kedvezményes (a pontos dátumra már nem emlékszem), így 10 eurót fizettünk fejenként.

Az Akropolisz területét be lehet járni néhány óra alatt, az első fényképet 11 órakor csináltam, az utolsót pedig fél kettőkor és a nézelődés közben nem siettünk. Minket nem érdekelt a Hadrianus könyvtár, az Akropolisz Múzeum és Zeusz temploma sem, melyeket a kombinált jeggyel lehetett látogatni. Szép az Akropolisz, nem mondom, hogy nem az, de én valahogy többet vártam, nem volt meg a wow effekt. A római nevezetességek és az egyiptomiak sokkal jobban tetszettek.

Az Akropolisz királya

Psirri / Psyri és Plaka

A Psirri és a Plaka egyaránt Athén városnegyedei. Az Akropolisz után itt sétáltunk végig és athéni tartózkodásunk alatt többször is visszatértünk ide. Ezen a két napon annyit gyalogoltunk a városban, hogy már annyira kiismertük magunkat, hogy metró nélkül is eljutottunk a Psirri és a Plaka negyedekbe, a Monastiraki térre, utóbbi hátterében egyébként az Akropolis látható. A Psirri negyedben egymás után sorakoznak a különféle kávézók, éttermek, ezen a környék késő este is nagy az élet. A Plaka negyedben sok a bazár, szuvenírt árusító kis üzletek.

Késő délután a hotelszobában kicsit megpihentünk, majd este irány vissza a belvárosba éttermet keresni, ahol vacsorázni tudunk. Újra a Psirri vendéglátó sorai, ahol egy görög éttermet választottunk, majd vacsora után ismét séta. Útközben rábukkantunk egy mesébe illő étteremsorra, a legcsicsásabbat kiválasztva be is ültünk egy koktélra.

Egy idő után kicsit már egy kicsit unalmas vol ez a környék, elég hamar be lehet járni, legalább háromszor végigmentünk az üzletsorokon oda-vissza. A nagy forgalmú turistákkal teli városnegyedből elég hamar a már korábban említett kietlen, sötét, barátságtalan, bűzös utcákra tévedhetünk, így hát maradtunk az élettel teli Psirri és Plaka környékén, még ha már kicsit uncsi is volt.

Monastiraki tér

A Monastiraki tér a Plaka szélén található, amely szintén tele van kis üzletekkel és az Akropolisz látogatásakor ide érkeztünk meg a metróval. A szuvenírt árusító üzleteken kívül itt is találhatók éttermek, kávézók, fagylaltozók.

Monastraki Square

Athén – Városnéző busz – Hop On Hop Off

Másnapra ismét városnézést terveztünk, de ezúttal a hop on hop off busszal. Terveink szerint először egy teljes kört végigbuszozunk a városon keresztül leszállás nélkül, majd első állomásként a Parlamentet látogatjuk meg. A szállodával szemközti utcán várakoztak a városnéző buszok a kalandvágyó utasokra. A túrát szervező fiatalember elmondott nekünk minden tudnivalót angol nyelven.

Háromféle busz közül lehetett választani, piros, kék és sárga, mindhárom különböző útvonalon haladt. Mi a pirosat választottuk, ami Athén belvárosán halad keresztül, 20 eurót fizettünk fejenként és két napig használhattuk. Kár, hogy ezt tegnap nem tudtuk, elkerülhettük volna a metrózást. Az online fizetésen kívül egyébként helyben, a fiatalembernél is ki lehet fizetni a túrát.

A városnéző busz a körülbelül másfél órás úton Athén 15 különböző nevezetességeinél állomásozik és kínál lehetőséget az utasoknak a fel – és leszállásra. Az útra kaptunk egy térképet, melyen képekkel ábrázolták az állomásokat és egy fülhallgatót, ha utazás közben Athén történetét szeretnénk hallgatni. A felvételről szóló idegenvezetés egyébként 12 féle idegen nyelven volt hallható, a szokásos angol és német nyelveken kívül többek között törökül, görögül, kínaiul, japánul…de magyarul nem…csak az érdekesség kedvéért említve. 🤣

A megállóban várakozó városnéző buszokra nem lehetett felszállni, azok csak vendégcsalogatóként szolgáltak, az utazható hop on buszra 20 percet kellett várnunk. Körülbelül 10 perc múlva odajött hozzánk a szervező fiatalember és közölte, jelenleg a Parlamentnél tüntetés folyik, ezért annak környékén néhány utca le van zárva, így később érkezik a hop on jármű. Viszont azért, hogy ne kelljen olyan sokat várnunk, elvisz minket egy másik megállóba ahova perceken belül megérkezik az egyik autóbusz. Ez a bizonyos megálló épp a szállodánk előtt volt és kisvártatva meg is kezdhettük a városnézést.

A városnéző buszról alaposabban szemügyre lehet venni a várost. Az útszéli narancsfákat imádtam, ilyesmit ritkán lát az ember. A túránk felénél megérkeztünk a Parlamenthez, ahol a tüntető embertömeg és a korlátozott közlekedés miatt egy jó 20 percet állomásozott buszunk, mire végre tovább indulhattunk. Nem sokkal később ismét megálltunk egy metróállomásnál, ahol a sofőr közölte, itt véget ért a túra. A tüntetők és a rendőrök összecsaptak, a rendőrök könnygázzal oszlatják el a tömeget, az utcák nem biztonságosak, mindenkinek le kell szállni és metróval azonnal visszamenni a hotelbe.

Na, ne! Az összecsapásról egy Twitteren megosztott videót találtunk, elég durva látvány volt, de kinézve a busz ablakán, az utca környéke ahol tartózkodtunk teljesen békésnek tűnt, a járókelőkön sem láttam semmi nyomát valamiféle pániknak vagy izgalomnak. Én tuti nem megyek vissza a szállodába és ülök ott egész nap. A buszról ugyan leszálltunk, de gyalog mentünk tovább a Lycabettus felé, melynek csúcsáról egész Athént látni lehet. Nagyon zavart egyébként, hogy meg kellett szakítanunk a városnéző buszozást, hiszen alig fél órája indultunk el, legalább a buszjegy árát visszaadhatták volna.

Lükabéttos-hegy / Lycabettus

Az internet szerint némi gyaloglás után siklóval lehet feljutni a város legmagasabb pontjához. El is indultunk a hegynek felfelé vezető utcákon, majd egy hosszú lépcsősoron haladtunk tovább, reménykedve, hogy hamarosan elérjük a felvonót. A remény hal meg utoljára, de én sem bírtam már sokáig, a felvonót nem találtuk meg, így gyalogosan másztuk meg a hegyet. Fogalmam sincs mennyit gyalogoltuk, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre megérkeztünk.

Meleg volt és már nagyon szomjas voltam, vettem is a kilátó büféjében egy kis üveg, 3 deciliteres vizet 4 euróért. Az igen! Jó, hogy lehet kapni és még buborék sem volt benne. A hegy tetején Szent György templomába látogathatunk és a körkörös kilátóteraszról Athén városát csodálhatjuk meg.

Lycabettus Hill

A Lükabéttos-hegyről lefelé vezető úton már könnyedén vettük az akadályt és felvetettem, nézzünk el a Parlamenthez, talán látunk egy kis eksönt. 🤣 Az utcák nyugodtak voltak, a szinte minden sarkon álló rendőrökön kívül semmi nyoma nem volt a tüntetésnek. A Parlament területén még volt némi tömeg, némelyek álldogáltak, mások a földön ültek, körülöttük rengeteg szemét. A rendőrök pajzsot maguk elé tartva sorakoztak a Parlament épülete előtt és mikor elvonultak, a tömeg hangosan kiabálni kezdett. Túl későn érkeztünk, mégsem készítek izgalmas Instagram sztorit. A tüntetés egyébként a néhány nappal ezelőtti 57 halálos áldozatot követelő vonatszerencsétlenség miatt történt, amiért a nem megfelelő vasútbiztonságot okolták.

Az utolsó felfedező út

Az utolsó napon reggeli után kicsekkoltunk, még volt néhány óránk a felszállás előtt, így megkértük a szálloda személyzetét, had hagyjuk a bőröndjeinket a hotelben, még utoljára körülnéznénk a városban mielőtt a reptérre indulunk. Ismét felfedező útnak eredtünk, hátha van még látnivaló. Volt is. Némi gyaloglás után eljutottunk Platón Akadémiájához, itt kattintottunk még néhány fotót majd továbbálltunk.

Mentünk, mentünk, mendegéltünk, míg egy üzletekkel teli sétáló utcára bukkantunk amit eddig nem is vettünk észre. Ez eddig hol volt? Vagy mi hol voltunk? 🤣 Ez a környék már tisztább és kultúráltabb volt mint az eddig látottak. Az üzletekben drága márkás holmikat árultak, volt itt Gucci napszemüveg, Versace táska és még sok hasonló, pénztárcát nem kímélő drágaságok.

A kedvenc cukrászdánk, Attica Bakery

Az alábbi képeken a szállodánk közelében található kedvenc cukrászdánk képei láthatóak. Ezt a helyet már Athénba érkezésünk napján felfedeztük és mindennap, délutánonként a hosszú séták után egy csésze kapucsínó és sütemény mellett megpihentünk itt. Utolsó nap, mielőtt a reptérre indultunk volna, még utoljára beugrottam és vettem néhány sütit to go. 🤣 A süteményeket masszív kis dobozkába csomagolták, így azok nem nyomódtak össze a több órás hazaúton.

Végezetül néhány klasszabb falfestményt ábrázoló épület képeit mutatom be.

Összefoglalás

Összességében elmondhatom, örülök, hogy végre láthattam Athént, még akkor is, ha jobbra számítottam. Jól éreztem magam az itt tartózkodásom alatt az említett kellemetlenségeket leszámítva, de nekem a két és fél nap bőven elég volt, hosszabb ideig számomra már unalmas lett volna. Nem hiszem, hogy a jövőben újra ellátogatok Athénba. Egy ide passzoló Rapülők dalszövegrészletet idézve zárnám a beszámolót: „Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi”. 😊

Ti voltatok már Athénban? Szívesen olvasnék a kommentekben arról, ti mit tapasztaltatok, tetszett -e nektek a város?

share the ❤️:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük