Boldog házaspár esküvői ruhában.
Társas kapcsolatok

Társkeresés interneten. Valóban működik?

Nehezen ismerkedünk? Nem, vagy ritkán járunk el otthonról? Akkor is van megoldás.

Vannak emberek, akik nagyon könnyen ismerkednek és vannak, akiknek ez kisebb-nagyobb nehézséget okoz. Az okok különbözőek lehetnek. Nincs baráti társaság, akikkel el lehetne járni szórakozni, különböző összejövetelekre, ahol lehetőség adódna ismerkedésre. Persze a baráti társaság hiánya nem kizáró ok eljárni munka után vagy hétvégén bárhová, de én személy szerint sosem mennék el egyedül egy szórakozóhelyre, még akkor sem, ha “csak” bulizni szeretnék és nem ismerkedni. Egy nő egyedül egy diszkóban a legtöbb férfinek szabad prédát jelent, aki csakis azért van egyedül, mert “fel akar szedni valakit”. Nem túl kellemes úgy kikapcsolódni, hogy közben folyamatosan le kell rázni valakit, és néhányan elég rámenősek és értetlenek tudnak lenni.

Táncparkett, női alak táncol

A leggyakoribb ismerkedési helyszín az iskola és a munkahely

Iskolában, munkahelyen sűrűn adódik lehetőség ilyesfajta ismerkedésre, párkapcsolat kialakítására. Magam is ismerek jónéhány esetet, ahol az így létrejött kapcsolat tartós és jól működik. Személy szerint mégsem tartom jó ötletnek, hiszen ha nem jön be, ki akarna az exszével még évekig minden nap találkozni, ráadásul órákat együtt tölteni? Ha a kapcsolat közös megegyezés alapján ért véget, akkor a további együtt töltött munkaidő talán nem annyira kellemetlen és kínos.

Viszont ha a szakítás nem éppen szépen zajlott le, vagy ha az egyik fél még mindig érez a másik iránt valamit, és esetleg nem fogadja el a másik fél döntését, vagy meg is próbálja menteni, helyrehozni a kapcsolatot, akkor elég kényelmetlen és zavaró a másik személy rendszeres jelenléte. Nem egy ismerősöm van, akik ezért hagyták abba tanulmányaikat vagy váltottak munkahelyet.

Egy irodában férfiak és nők együtt dolgoznak.

Időnként a család is besegít

Akadnak jószívű barátok, barátnők, szülők, akik rendszeresen megpróbálják a “szegény szingli” személyt összehozni valakivel. Ezek az akciók sok kellemetlen közös kényszervacsorát és néha vicces szituációkat produkálnak. A jóakarók választottja legtöbbször sajnos csak nekik felel meg. A gondosan megtervezett és elkészített többfogásos ínyenc vacsora közben lelkesen mutatják be a szerintük tökéletes választottat, mindeközben a mostmár tényleg szegény szingli érdeklődést és udvariasságot erőltetve magára alig várja, mikor lesz már ennek a rémálomnak vége.

Emlékszem, szeretett nagymamám milyen sokszor megpróbálta az akkor MÁR 30 éveihez közel járó, MÉG MINDIG egyedülálló kisfiát, aki történetesen az én keresztapám, különböző hölgyeményekkel összehozni. Néha mi vettük fel a telefont a testvéremmel, és kiabáltunk, keresztapu, menj el a mamához, vár a csajod. 🤣 Végül a nagymamám segítsége nélkül is sikerült a szerelmet megtalálni, és családot alapítani.

Amikor még nem volt internetes tásrkereső

Szerelmeslevél, női, férfi fényképek.

A nyolcvanas években amikor még nem volt internetes társkeresés, különböző újsághirdetések segítségével találhatták meg az egyedülálló személyek életük párját. Ennek is megvolt a maga romantikája. Kézírásos leveleket váltani, igazi, nem feljavított és szűrőkkel szépített fotókat küldeni egymásnak. Az ismerkedési folyamat ebben az esetben tovább tartott, hiszen a postai levélváltás több időbe kerül. Legtöbbször már a kézírás alapján ki lehetett szűrni a számunkra nem “kompatibilis” jelentkezőket.

Akkoriban tízes éveimet tapostam, én is több ilyen levelet vittem el a postára. Anyukám a “számba rágta” melyik levélhez tegyek a borítékba fényképet. Persze ez valahogy nem mindig pont úgy sikerült, és csak egy-két hét után, amikor megérkezett a válasz derült ki, hogy nem a megfelelő személy kapta meg a fényképet.

Ma már az internet segítségével az ismerkedés is sokkal egyszerűbb

Manapság az internet világában, az otthonról nem eljáróknak is az internet segítségével egyszerűbbé vált a társkeresés. Ahogy én néha viccesen az ismerőseimnek meséltem, katalógusból választottam ki a párom. 🤣 De tényleg. A különböző dizájnos internetes társkereső portálokon többféle adatot meg kell adnia magáról a regisztráló személynek. Ilyenek a magasság, súly, haj és szemszín, foglalkozás, hobbik, dohányzó e vagy sem, a város ahol él, családi állapot, gyermekek száma sőt még az is, kivel élnek a gyerekek. Bevezetésképpen egy kisebb költeményt, mint bemutatkozó leírást is megadhatunk magunkról.

Feltölthetünk fényképeket (mindenképpen ajánlott) és megadhatjuk, ki és mi az amit pontosan keresünk. Kaland, társaság utazáshoz, szex vagy tartós kapcsolat. Sajnos itt is sok a csaló és elővigyázatosnak kell lennünk. Személyes adatokat mint telefonszám, lakcím semmiképp ne adjunk meg a szimpatikusnak vélt jelentkezőnek, választottnak, csak miután valóban közelebbről megismertük.Vannak olyanok, akiknek több profiljuk is van de más néven, ugyanazon a társkereső weboldalon.

Sok az olyan személy, aki hamis fényképeket, adatokat töltenek fel, ami csak az első találkozás alkalmával derül ki. Egy férfi ismerősöm beszámolt egy ilyen randevúról. Egy internetes társkereső oldalon többszöri üzenetváltás után, a feltöltött fényképek alapján egy nagyon csinos lánnyal találkozót beszélt meg, ahová pontosan érkezett. Néhány perc múlva egy hölgy megszólította, aki sajnos egyáltalán nem hasonlított a képeken látott nőre, még a legjobb jóindulattal sem lehetett csinosnak nevezni. Ismerősöm közölte vele, hogy nem őt várta, a képeken teljesen más van. Erre a hölgyemény: “Hát, most ez van.” 🤣 Ismerősöm felállt, és egy pillanat alatt faképnél hagyta a “csalót”.

Szerintem ehhez is valamiféle “bátorság” kell, hogy ha már a találkozás első pillanatában eldöntöttük, ezzel a személlyel biztosan soha többé nem akarunk találkozni, ezt ki is merjük mondani. Udvariasan, de határozottan adjuk a másik fél tudtára, hogy sajnáljuk, de nem erre gondoltunk. Ezzel feleslegesen és kínosan eltöltött perceket, vagy akár órát spórolhatunk magunknak, férfi olvasóim pedig pénzt, ha a randevú egy vacsorameghívással volt tervezve.

Egy nő és egy férfi étteremben együtt étkeznek.

Egy másik férfi ismerősöm nem volt ilyen szerencsés, hogy a felesleges kiadást és kellemetlen randevút megússza. A társkereső weboldalon megismert hölggyel egy étteremben találkozott. Már az ital rendelésekor furcsának találta, hogy a hölgy egy egész üveg bort rendelt, holott ismerősöm közölte vele, ezen az estén ő nem iszik alkoholt. A vacsora során a hölgyemény egész szépen egyedül betermelte az egész üveg bort. Minél jobban fogyott az üvegből a mámorító nedű, annál bátrabban és elkeseredettebben, a végén szinte sírva számolt be problémáiról. Ismerősöm udvariasan végigülte a vacsorát, miközben a panaszáradatot hallgatta, holott tudta, ezzel a hölggyel soha többet nem fog találkozni.

Személyes tapasztalatom az internetes társkereső oldalakon

Magam is átéltem egy hasonló, kínos randevút, pedig már a találkozás első pillanatában biztos voltam benne, ez nem csak az első randevú, hanem egyben az utolsó is. Néhány évvel ezelőtt, szingli koromban, életemben előszőr én is regisztráltam egy társkereső weboldalon. Miután beállítottam a szűrőn, mit is keresek, kapcsolat típusa, életkor, nem dohányzó, maximális távolság stb., megtörténtek az első üzenetváltások. Eközben is szelektálódnak a jelöltek, néha már az első üzenetnél kiderül, az illető mégsem hozzánk való.

A randevú alanya mindvégig szimpatikus volt, naponta írtunk egymásnak, és már már különös is volt, hogy ilyen egyszerűen és gyorsan megtaláltam volna a nekem való férfit. Meg is beszéltük az első randevút, ami mindkettőnk lakhelyétől ugyan annyi távolságra volt, tehát félúton, egy számomra ismeretlen városban, este egy pályaudvar parkolójában. Én már megérkeztem, mikor az úriember néhány perc múlva felhívott, hogy késik, mert nem talál ide. Elmagyaráztam neki, hogy juthat a megbeszélt vasúti állomáshoz.

Kisvártatva meg is érkezett. Mikor kiszállt az autójából, akkor ért az első kellemetlen meglepetés. Először is egyáltalán nem úgy nézett ki mint a képeken. Valóban az ő képei voltak, de ahogy később kérdésemre elmondta, a fényképek amiket feltöltött, öt évvel ezelőtt készültek. Igen, nem csak a kinézet számít, de valahogy becsapottnak éreztem magam, és az elém táruló arckép valahogy egyáltalán nem volt szimpatikus.

Második negatív benyomás, ami egyáltalán nem tetszett, hogy egy nejlonzacskót cipelt magával, amibe a pénztárcáját betekerte. Semmi más nem volt a hatalmas szatyorban, csak egyetlen pénztárca. Ez most komoly? Egy nejlonszatyor? Legszívesebben már ekkor megköszöntem volna, hogy idefáradt, és továbbálltam volna. Hogy miért nem tettem? Mert kínosan éreztem volna magam. Ehelyett inkább egy kellemetlen órát töltöttem el vele. Miután üdvözöltük egymást, feltette a kérdést, hova menjünk? Én azt gondoltam, utána nézett a lehetőségeknek, hol lehet itt egy kávét meginni vagy ilyesmi. De nem. Feldobtam viccből, hogy ez egy pályaudvar, biztos van a váróteremben egy kávéautomata. Erre ő: ”Rendben, menjünk”. Úristen!-gondoltam. ”Csak vicceltem!” Erre ő, hogy tudta. Na persze, dehogy tudtad, gondoltam. Hiszen el is indultál a váróterem felé.

Ezután az következett, hogy a telefonján az interneten elkezdte keresni, hova is mehetnénk, mi van nyitva ilyenkor a közelben. Ez nem igazán működött gyenge internet kapcsolat miatt, ezért felvetette, hogy menjünk autóval, hátha útközben meglátunk egy helyet ahova beülhetünk. “Rendben”-közöltem. Amint ezt kimondtam, a fiatalember elindult az én autóm felé, hogy menjünk azzal. Mi van? Ez most szórakozik? Persze megint nem mondtam nemet, udvariasan beleegyeztem.

Néhány perc autókázás után beültünk egy viszonylag kultúrált kocsmába. Hurrá. Kocsma. Ez minden nő álma az első randin. Ő kávét rendelt, én egy kólát. Megkezdődött a számomra semmit mit sem mondó beszélgetés, miközben minden percében azt vártam, mikor lesz már vége. Egyébként meg a felét sem értettem annak amit mondott, mivel elég nagy volt a hangzavar. Közelebb meg valahogy nem akartam az ábrázatához hajolni, annyira azért nem érdekelt amit mondott. Miután megrendelte a második kávét, azt gondoltam, szuper, még egy fél óra.

Körülbelül egy óra telhetett el azóta, hogy beültünk ebbe az italozóba, mikor megkérdezte, mikor szeretnék hazaindulni? “Amint megittad a kávét.” 🤣 Szegény, erre azonnal egy húzásra kiitta ami még a csészében volt, fizettet, és visszamentünk a parkolóba. Megköszöntük egymásnak a szép estét, elköszöntünk, és végre hazaindulhattam. Ez volt az este fénypontja. Ezután még néhány napig hébe-hóba váltottunk egy-két üzenetet, aztán ez is abba maradt. Soha nem mondtam neki, és ő sem kérdezte, akarok e még vele találkozni, szerintem tudta a választ.

Azért vannak még rendes, szingli pasik

Egy nő és egy férfi alak szívvel körülvéve.

A beállításokat frissítve, újra átnéztem a kínálatot. Az említett eset után az előbbiekből tanulva, mindig megkérdeztem, mikor készültek a feltöltött képek. Néhány üzenetváltás után az újabb kiválasztottakkal, végül egy úriember maradt, akit kifejezetten szimpatikusnak találtam. Két héten keresztül naponta többször írtunk egymásnak, mindenről tudtunk “beszélni”, mindig udvarias és figyelmes volt. Felmerült bennem, hogy ez a személy nem is létezik. Hogy ez is csak egy becsapás. Hogy lehet, hogy ennyire tökéletesnek tűnik, és mégis egyedül van? Süt, főz, vasal, gyereket nevel. Két hét után felvetette, ideje lenne találkoznunk. Attól tartottam, megint csalódás ér, mint előzőleg.

Ez a randevú az előzőhöz képest ég és föld volt. A találkozó napján felajánlotta, hogy eljön értem autóval. Ez kedves gesztus volt, de nem akartam, mert nem tudtam szimpatikus lesz e élőben is, és nem akartam útközben kínos perceket átélni. Arról nem is beszélve, ha mégsem jön be, akkor a hazafelé út is kellemetlen lenne, vagy ami még rosszabb, haza sem hoz. 🤣

A fiatalember egy étteremben foglalt nekünk asztalt, aminek a parkolójában találkoztunk, onnan együtt mentünk be a vendéglőbe. Az egész este kellemesen zajlott, vacsora közben jót beszélgettünk, nevettünk. Mielőtt hazaindultunk, kivette az autójából a virágcsokrot amit nekem hozott és átadta. Azért várt vele a randevú végéig, mert úgy vélte, az étteremben nem tudtam volna hova tenni, és talán kényelmetlenül éreztem volna magam egy virágcsokorral besétálni. Legalábbis ezt mondta. Persze az is lehet, hogy arra gondolt, ha rosszul sikerül az este, nem adja nekem a virágcsokrot, hanem inkább valaki másnak aki megérdemli. 😂 Na de ez már mindegy.

Amint hazaért jelentkezett, és megkérdezte, szeretnék e vele még találkozni? A válaszom igen volt. Ez 2014 decemberében történt, azóta is együtt vagyunk. ❤️

Kedves olvasó, regisztráljanak bátran internetes társkereső oldalakra, de legyenek elővigyázatosak, ahogy említettem, itt is sok a csaló. A csalódások és rémtörténetek ellenére ne adják fel. Igenis meg lehet találni életünk párját az ilyen webes társkereső portálokon is.

Remélem hasznos volt ez a beszámoló, és ha neked is sikerült így párt találnod, vagy ezzel kapcsolatban tapasztalataid vannak, szívesen venném, ha elmesélnéd.

share the ❤️:

2 hozzászólás

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük